Halasról Osakába
A hét arca

Halasról Osakába

Japánról mindenkinek a szorgalom, a kitartás és a szupertechnika jut az eszébe. Hogy milyen lehet ott élni, abba már kevesebben gondolunk bele. A halasi Dobri Andor már ötödik éve él a felkelő Nap országában, családot alapított, gyermekei születtek. Szinte már japánnak mondható, annyira átvette és megszokta az ottani kultúrát, életet. Azt mondja, az volt a legnehezebb, hogy az ottani emberek nem igazán mutatják ki az érzelmeiket. Andor európaiként, magyarként, halasiként szerepelhetett egy  japán nagyvállalat reklámfilmjében.

 
 
- Kiskunhalas elég távol van Osakától…

- Kanadától is. Először ugyanis 2008 és 2010 között ott éltem a bátyámmal. Ott ismerkedtem meg későbbi feleségemmel Kanae-val, aki japán. Együtt döntöttük el, hogy Japánba költözünk.

- Ez azért nem kis elhatározás. Mit tudtál arról az országról?

- Mielőtt odaköltöztem volna, megmondom őszintén nem sokat tudtam Japánról. A kultúráról és a hagyományokról sem volt túl sok fogalmam. A feleségem sokat mesélt, meg aztán a világhálón utánanéztem kicsit a dolgoknak. Viszont a valóság teljesen más. Más turistaként idejönni és más itt élni.

- Milyen a japán valóság?

- El kell telnie egy két évnek, mire azt mondhatja az ember magáról. hogy ismeri az országot, az embereket. A japánok hihetetlenül illemtudóak, minden tekintetben, mivel ez van beléjük nevelve, így szocializálódnak. Viszont az nagyon érdekes, hogy a valós érzelmeiket próbálják nem kimutatni. Ezért amikor ketten beszélgetnek, nagyon nehéz kitalálni, hogy mit is akar valójában mondani a másik. Nekem talán ez volt a legnehezebb az elején. De amint kezdtem átlátni az emberek viselkedését, értettem a nyelvet, egyre világosabbá váltak a dolgok.

- A filmes élményekből az ember azt gondolná, hogy rengeteg szabály van japánban, és ezt be is tartják az ottaniak.

- Tényleg rengeteg szabály van a mindennapi életben, amiket meg kell szokni, el kell fogadni és leginkább használni. Az én helyzetem abból a szempontból is rendhagyó, mert én szolgáltatási területen dolgozom.

- Tényleg, mit csinálsz?

- Osakában, egy Apple store-ban (kereskedelmi üzlet) dolgozom.

 - Visszakanyarodva, miért speciális a te helyzeted?

- Különösen figyelni kell arra, hogy a vásárlók, felhasználók előtt ne mutassunk levertséget, rosszkedvet. Minden helyzetben energikusságot, jókedvet és, ami az egyik legfontosabb, érdeklődést kell, hogy sugároznunk. Én azt tapasztalom, hogy ezt a legnehezebb megszokni a külföldieknek. Ahányszor Európába megyek, azt kell érzékelnem, hogy a japán rendszer fogyasztói szemszögből mennyire jó.

- A sajtóban, filmekből az tűnik ki, hogy legendás az ottani vendégszeretet.

- Éppen azok miatt, amiket elmondtam, a Japánba  utazó külföldiek nagy része úgy gondolja, hogy a japán vendégszeretetnek nincs párja. Szerintem ezért szeretik az országot nagyon sokan.

 - Mennyire lettél japán?

- Azt hogy mennyire lettem japán, arra elég nehéz válaszolni Én úgy érzem, hogy sikerült elég jól beilleszkednem, felvenni a kultúrát. Én nagyon szeretek Japánban élni.

- És a feleséged mit tud a te hazádról?

- Kanae természetesen tud Magyarországról. Sajnos a nyelvet nem beszéli, de remélem, hogy ami késik, az nem múlik.

andorbe
 
- Vannak gyermekeitek?

- Boldog családban élünk. Ikreink, Lana és Ema kétévesek.

- A minap a világhálón bukkantunk egy reklámfilmre, amelyben te szerepeltél. Európaiként egy japán céget reklámozni, azért ahhoz már kell valami plusz.

- Mellékállásban modellkedést vállalok. Az ügynökség, amelytől munkákat kapok, közvetített ki erre a munkára. Nagy volt a titoktartás azzal kapcsolatban, hogy mire is fog ez a reklám készülni. Később tudtam meg, hogy a Sharp-ról van szó.
 
- Milyen volt a forgatás?

- A forgatás egy stúdióban zajlott és körülbelül egy napig tartott. A jelenetek felvétele nem volt hosszú idő, de a fények beállítása, meg a kellékek átrendezése tartott sokáig. A jeleneteken egyetlen valós dolog van, ami az ülés. A többi mind számítógépes effektekkel lett megoldva. A kormány is csak egy műanyag darab volt: Élveztem a forgatást.

- Úgy tudom, hogy szeretsz sportolni.

- Így van. Korábban még személyi edzőként is dolgoztam egy konditeremben. Testépítőversenyeken is részt vettem Osaka-ban, sikerült jó eredményeket elérni.

- Osaka nem éppen itt van. Milyen időközönként sikerül hazalátogatni?

- Általában 2-3 évente tudok hazamenni. A gyerekek miatt viszont ezt szeretném sűríteni és nagyon jó szívvel gondolok az itthoniakra. Édesanyámmal természetesen szinte napi kapcsolatban vagyunk, a technikának köszönhetően azért virtuálisan sikerül csökkenteni a távolságot.
 
Jáger Levente
{facebookpopup}

Még több cikk

A kihívások viszik előre

A kihívások viszik előre

A KNKSE-től a Ferencvárosig

A KNKSE-től a Ferencvárosig