Lemezcsúcs

- A ’80-as években könnyebb zenéket, diszkót hallgattam rövid ideig, a tekós éveimben pedig már a rock érdekelt. Külföldi lemezekért Jugóba jártunk. A középiskolás éveim legelején kezdtem gyűjteni a bakeliteket. Úgy emlékszem Rod Stewart volt az első. Nagyon szerettem a Dschingis Khant, Amanda Leart. Mostanában viszont már többnyire jazzt hallgatok – tudjuk meg Imrétől.

- Tiniként lehetett „menőzni” a lemezekkel házibulikon?

- Nem ez volt a cél, inkább magamnak gyűjtöttem. A Tekóban fix ösztöndíjunk volt, talán 200 forint. Azt és amit zsebpénzként kaptam, mind lemezekre költöttem. Lolával, a feleségemmel ’82-ben ismerkedtünk meg. Amikor megtudta, hogy lemezeket gyűjtök, Saxont kaptam tőle ajándékba. Akkor tájt körülbelül 500 bakelitre tettem szert. Azután jött a CD-, a DVD-lemezek korszaka. Amikor abbahagytam a bakelitgyűjtést, nem is nagyon bántam. Úgy voltam vele, hogy szebben szól a CD. Később vettem Lenco lemezjátszót és erősítőt. Most úgy hallom, ez szól szebben. Tényleg.

- Mikor kezdted újra gyűjteni a vinyleket?

- Tíz éve. A piacon árulunk a feleségemmel kézműves termékeket. Vittem ki olykor régi lemezeket. Azután megkerestek, hogy vennék-e. Előfordul, hogy megvásárolok egy gyűjteményt, és amitől több van, vagy nem tetszik, azt továbbadom.

- Hol tartasz most? Mekkora a gyűjteményed?

- Tízezer darabnál tartok. Fele bakelit, fele CD, javarészt külföldiek. Műfaját tekintve elég vegyes a gyűjtemény. Vannak új kiadású bakelitek is, azok nagyon drágák. Kis példányszámban jönnek ki, attól is értékesek.

- Kik a kedvenceid?

- Doors, Sting és Jan Garbarek. A magyarok közül a régi underground zenéket szeretem, az újakat pedig annyira nem ismerem.

- Milyen lemezek iránt van a legnagyobb kereslet?

- A metál bakeliteket el lehet adni Magyarországon és külföldön is. A komolyzenét sokkal kevésbé. A disco változó 50 forinttól 100 euróig felmegy.

- Mennyire ismerik és keresik külföldön a magyar előadókat?

- Aradszky Lászlót Oroszországból, Koncz Zsuzsát Németországból, a Balaton együttest Amerikából keresték. A kiskunhalasi kötődésű Szalontai Szilvia (Syl) lemeze Japánban forog leginkább.

- Mennyi idődet viszi el a gyűjtőszenvedélyed?

- A szabadidőmet maximálisan. Én nem szoktam unatkozni.

- Hogyan viszonyul hobbidhoz a családod?

- Mindenfelé lemezek vannak. Lassan kiszorítanak bennünket a házból – nevet.

- Miután számítógépre viszem a lemezek adatait, kategorizálom őket, így viszonylag könnyen megtalálom, amit keresek.

- Hogyan óvod és ápolod a vinyleket?

- A használtakra jobban kell figyelni. Állásukban is porosodnak, szöszösödnek a lemezek. Kiskunhalashoz legközelebb Kecskeméten van egy speciális mosó. Az értékesebbjével ennek költségeit is vállalom.

- Hogyan képzeled a jövődet? Több vagy kevesebb lemezed lesz?

- Szerintem több, de már így is annyi van, hogy meghallgatni sem tudnám.

- Dedikált fotókat is gyűjtesz.

- Igen, négyezer darab lehet az albumaimban. Főként külföldi énekesek, zenészek, színészek, politikusok autogramjaival ellátott képek ezek. Erre a szenvedélyemre viszont egyre kevesebb idő jut. Dedikált fakanalaim is vannak. Ahol vásározunk, ott íratjuk alá ismertebb emberekkel. Sági Szilárddal Nemesnádudvaron, Csík Jánossal Dobán, Demjén Ferenccel pedig Kiskunhalason találkoztunk.

Kép-szöveg: Pál László

{facebookpopup}