Nem adja fel az álmait
A hét arca

Nem adja fel az álmait

Egy ifjú hölgy, akinek komoly céljai vannak. Sok kortársa már többszörös anyuka, ő azt mondja, egyelőre a munkája és a karrierje érdekli leginkább. Céltudatos, nem szégyelli, hogy cigány származású. Szüleitől mindent megkapott azért, hogy tanulhasson. Ő pedig élt minden lehetőséggel. Szűts Beatrix sosem adja fel az álmait. Így lehet sokak példaképe.

 

 

- Beszéled a cigány nyelvet?

- Igen, gyermekkorom óta, illetve egy középfokú lovári nyelvvizsgával is rendelkezem.

- Ha be kellene mutatnod saját magad, akkor mit mondanál?

- Az embernek mindig saját magát a legnehezebb bemutatnia, de kijelenthetem azt, hogy egy barátságos típusnak vallom magam, e mellett mindig igyekszem az adott körülményekben, helyzetekben helyt állni.

- A cigánylányokkal kapcsolatban van egy olyan közvélekedés, hogy az átlagnál gyorsabban felnőtté válnak és saját családjuk lesz. Te is éreztél ilyet?

- Számomra, és úgy gondolom, hogy még sokak számára is elfogadhatatlan az a helyzet, hogy a mai fiatal lányok szinte még gyermekként családot alapítanak. Személyemre tekintettel ezt a közvélekedést nem éreztem, sokkal inkább azt kaptam meg, hogy le vagyok maradva. Nem állítom azt, hogy én nem szeretnék saját családot alapítani, de 24 évesen azt gondolom, hogy a karrieremre és a munkámra kell koncentrálnom, és pár éven belül ráérek visszatérni erre a kérdésre.

- Milyen gyermekkorod volt?

- Gyermekkoromban mindig azon voltak a szüleim, hogy mindent megadjanak nekem és a nővéremnek. Jó érzés vissza gondolni azokra az időkre.

- Mikor határoztad el, hogy másképpen szeretnél élni, mint a cigányok nagy többsége?

- A szüleimtől mindig jó neveltetést kaptunk, és soha nem fordult meg a fejemben az, hogy nem tanulok tovább, ezáltal később másra vagy segélyre lettem volna utalva, amit nem szerettem volna. A mai napig a saját döntéseim után cselekszem és érem el céljaimat.

- Szüleid mivel foglalkoznak?

- Édesanyám dajkaként dolgozik a kiskunhalasi Bóbita óvodában, édesapám pedig az építőiparban találta meg a helyét.


- Melyik iskolába jártál?

- A Szűcs József Általános Iskolában kezdtem el a tanulmányaimat, ezután a Vári Szabó István Szakközépiskolában folytattam a tanulást rendészeti szakon, ahol tanulmányi szerződésben álltam a Bács-Kiskun Megyei Rendőrkapitánysággal. Az utam mégsem a rendőrség felé vezetett, de nem mentem messzire, a jogi vonalat választottam.

- Végeztél is ilyen tanulmányokat?

- Igen. Szegeden el is végeztem egy jogi asszisztens szakot kitűnő átlaggal. csak az egyik lépcsőfok volt a célom elérésében, szeretnék még tovább tanulni és diplomát szerezni a Szegedi Tudományegyetem Állam - és Jogtudományi Karán.

- Éreztették veled valaha az osztálytársaid, hogy cigány származású vagy?

- Az iskolákban soha nem éreztették velem azt, hogy más lennék, barátságosak voltak velem és sok barátom volt.

- Most mivel foglalkozol?

- A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kiskunhalasi Járási Hivatalában dolgozom, mint roma referens.

- Kitartó vagy, aki meg akarja valósítani az álmait?

- Az életemben voltak és lesznek is olyan dolgok, amik nem sikerülnek rögtön az első próbálkozás során, de azt gondolom, hogy fiatal vagyok még és sok lehetőségem adódik majd, nem szeretném feladni az álmaimat és nem is fogom.

- Tényleg, milyennek ítéled meg a halasi cigányság helyzetét?

- A halasi cigányság helyzete nagyon sokrétű, általánosságban nem is tudnék beszélni róla. Vannak, akik talpra állnak önerőből, tovább tanulással, ők normál életet tudnak élni. Viszont többségében vannak azok a halasi cigányok, akik nem tudnak a helyzetükből kiszakadni, akiknek segítségre van szükségük, és idézőjelesen „fogni kell a kezüket”. Sokan nem kapnak munkát iskolázatlanságuk miatt. Ebből a helyzetből csak úgy lehet kijutni, ha a szülők minden erejükkel támogatják a fiatalságot, és arra buzdítják őket, hogy járjanak iskolába, ne hiányozzanak, ne csak a szórakozás kösse le őket, hanem tanuljanak tovább, más kiút nincsen.

- Kik segítenek neked egyébként a céljaid megvalósításában?

- Ahogyan már említettem, mindig a saját döntéseimet, álmaimat, céljaimat tűztem ki magam elé, és annak elérésének érdekében cselekedtem, de persze nem hagyhatom és nem is szeretném kihagyni azokat a személyeket, akik mindig segítségemre voltak és a mai napig mellettem állnak. Mindenképpen meg kell említenem Szűcs Csaba, alpolgármestert és Rostás Lászlót a Nemzetiségi Önkormányzat elnökét, és nem utolsó sorban a családomat, akikre mindig számíthattam és számíthatok.

- Szabadidődben mit csinálsz szívesen?

- Sok szabadidővel nem rendelkezem, de amennyit csak tudok a családommal, barátokkal, és a párommal töltök el, számomra ők a legfontosabbak.
Jáger Levente

 

Még több cikk

Példa az élete

Példa az élete

A kihívások viszik előre

A kihívások viszik előre