Minőség, eredmény, Stúdió 2000
A hét arca

Minőség, eredmény, Stúdió 2000

Folyamatos tanulás és szervezés, ami előrevisz – ezt vallja Juhász Ágnes. A Stúdió 2000 TSE művészeti vezetője nagy figyelmet fordít az utánpótlás nevelésére és pontozóbíróként is számos felkérés vár rá. Mindemellett sikeres rendezvények főszervezője párjával, Tóth Szilárddal, akivel közösen indult anno táncos karrierjük. 

 

- Mennyiben mások ma az elvárások a táncpedagógusokkal szemben, mint tíz, húsz vagy harminc éve?
– Külön kell választani a táncpedagógiai és az edzői tevékenységet. Táncpedagógusként a kiskunhalasi művészeti iskolában tanítok, és igyekszem a tehetségeket bevonni az egyesület munkájába. Az edzői státusz már komolyabb feladat, hiszen a táncosok sportolók, nagyon sok munkát fektetnek bele, hogy eredményesek legyenek. Ebben a szerepben sokkal nagyobb a teher, Szilárdon és rajtam is nagyobb a tét, mert aki beleszeretett ebbe a műfajba, arra törekszik, hogy a lehető legjobban teljesítsen versenyeken és el is várják, hogy szakmailag topon legyünk, és tudjunk segíteni ennek elérésében. Annyi a változás az utóbbi években, hogy egyrészt sokkal többen vagyunk, természetesen minden fiatal elvárja, hogy teljes emberként koncentráljunk rá, másrészt maga a sport is fejlődött, sokkal többet kell dolgozni ahhoz, hogy valaki jó eredményeket érjen el. Általánosságban is mondhatom, hogy a világ felgyorsult, sokkal hamarabb kell megtanítani a gyerekeket a tánc csínjára-bínjára, és sajnos ez nem egy olyan műfaj, ahol siettetni lehet a fejlődést, az erőnlét és a mentális felkészülés csak egy kis része a versenyzésnek. A finommozgások megtanítása egyre nagyobb feladat. Az internet világa nem segíti a munkánkat, a gyerekeknek gyengébb a mozgáskoordinációja, mint például 10 évvel ezelőtt, kevesebbet mozognak, kevesebbet végeznek olyan tevékenységet, játékot, ami ezt az oldalt erősítené.

Halas elsődleges
- A bázis, Kiskunhalas mellett Budapesten és Baján is jelen van a Stúdió 2000 TSE. Hogyan lehet összeshangolni a feladatokat? Mi a titkod?
– Igen, szülővárosunk az elsődleges, de felsőfokú intézmények nélkül a gyerekek egyszer csak továbbállnak, általában Budapestre mennek tanulni. Bár sokan vállalják a leutazgatást, mégsem várhatjuk el, hogy heti többször lejárjanak, így mi megyünk utánuk. Baja a másik szívem csücske, nagyon régre nyúlik vissza, hogy egy kedves csapattal elkezdtünk együtt dolgozni, mára már van egy asszisztensi gárda, akik felügyelik az ottani munkát, amikor nem vagyunk ott. Bajáról egyébként heti többször is átjönnek a „híres” Szakiba, amit már otthonunknak tekintünk. Mivel más egyesületben is tanítunk, mint meghívott trénerek, ezért az életünk másról sem szól, mint folyamatos utazgatásról, szervezésről, nem beszélve a pontozói feladatok ellátásáról. Már megszoktuk, hogy nálunk nincsen hétvége, nincs ünnepnap, és a barátaink is a tanítványaink. A legnagyobb bánatunk, hogy kevés idő jut a családunkra, sokszor hosszú ideig csak telefonos kapcsolatban vagyunk egymással. Mi a titok? Talán az elképesztő makacsságom, kitartásom és, hogy képtelen vagyok feladni, pedig néha úgy érzem, hogy már elég lenne, másnap viszont felkelek, és megy minden tovább, mint ha mi sem történt volna. Állandó versenyhelyzet van körülöttünk, nagy a stressz, de rá kell jönnöm, hogy ez tart életben.


- Milyennek értékeled az egyesület utánpótlás-nevelését?
– Az utánpótlás-csapatokban az utóbbi évekhez hasonlítva sajnos kevesebben vannak itt, Kiskunhalason, ami viszont pozitív, hogy nagyon komoly gyerekekkel és szülőkkel tudunk dolgozni. Bízunk benne, hogy meg is maradnak hosszú távra, és ők lesznek pár év múlva a legnagyobb büszkeségeink. Budapesten az asszisztenseink dolgoznak az utánpótlás-csapatokkal, ott nincs létszámprobléma, több a gyermek, aki táncolni szeretne, mint itthon. Városunkban nagyon sok a lehetőség, és kevés hozzá a gyerek, így rendszerint felkapnak valami divatos tevékenységet, ami jelenleg nem a tánc. De ez mindig változik, sok függ a médiától, mit sugall a szülők és a gyerekek felé. Hiszem azt, hogy táncolni mindenkinek kell tanulni, és nem a versenyzésről beszélek, erre előbb-utóbb rádöbbennek. Jelenleg inkább utóbb jönnek rá, csak mikor jön egy szalagavató, egy lakodalom, vagy bármilyen társas összejövetel, ahol férfinek és nőnek együtt kell, illik táncolni. A felnőtt tánciskoláink egyébként nagy örömömre telt házasak voltak.

Lelkesedés és elkötelezettség
- Milyen módszerekkel sarkallod újabbnál újabb sikerek elérésére növendékeiteket? Milyen útravalót kapnak a Stúdió 2000-től?
– Ez egy jó kérdés, mert nehéz megmondani, hogy mi hajtja őket például 40 fokos hőségben, amikor más fiatal a strandon van, vagy hétvégenként, mikor más bulizik, ők tanulnak, versenyeznek. Biztosan rájuk ragad a mi lelkesedésünk és elkötelezettségünk is, a minőségre és eredményre törekvés szellemében nőnek fel és fejlődnek táncosaink. Sokat segít még az, hogy egymás közt is rivalizálnak, amit természetesen egészséges keretek között tartunk. Sok példaképük van, fantasztikus táncosaink vannak magas osztályokban, ahová mindenki el szeretne jutni. Szoktunk szervezni intenzív napokat, vagy kisebb nagyobb volumenű táborokat, ahová kategóriától, korosztálytól függetlenül mindenki mehet, így még véletlenül sem kerülhetik el a találkozást. Ezekben a közös nagy edzésekben óriási motiváló erő van. Hogy milyen útravalót kapnak? Ezt azokon tudom tapasztalni, akik sokáig velünk voltak, de már abbahagyták a versenyzést, a legjobb szó rájuk az, hogy életrevalóak lesznek, minden téren. A munkájukban kitartóak, magabiztosak, tudnak döntéseket hozni, megbízhatóak, be tudják osztani az idejüket, erejüket, és persze nagyon fontos, hogy a baráti illetve párkapcsolataikban is okosak, rugalmasabbak. Becsülik az életet és tudnak dolgozni.
- Hosszabb nyári pihenőt sem tartva egész évben edzetek, versenyeztek. Vezetsz arról statisztikát, hogy hány növendéketek mennyi versenyen vett részt?
– Igen, nálunk nincs „uborkaszezon”, hétről hétre új kihívások vannak. Ha már nagyon látszik a versenyzőn, hogy fárad, nem tud teljesíteni, akkor szoktunk elrendelni számára pihenést, de csak rövid időt. A finommozgások sajnos egy hét alatt már kezdenek elveszni, még ha az erőnlétet tudják is tartani. Volt már több eset, amikor a táncos akarata ellenére el kellett rendelnünk a kényszerpihenőt. Statisztikának nevezhetjük a honlapunkat, ahol hétről hétre megjelennek a versenyeredmények, de így fejből nehéz lenne pontos számot mondani. A szövetség felé most volt zárásunk. Egy nagyon pontos adatom van: a 2016-os évre 65 táncosunk váltott startlicencet, azaz a vegyes párosokkal együtt kb. 38 páros fogja az idei évet végig versenyezni, de természetesen lesznek még akik év közben kapcsolódnak be a hivatalos versenyzés világába az utánpótlás-csapatokból.
- Ha értékeled a 2015-ös évet, mit emelsz ki pozitívumként?
– A 2015-ös év maga volt a csoda! Szinte semmit nem tudnék magasan kiemelni, hihetetlen sok döntős helyezést hoztak táncosaink, nagyon sok helyen képviseltük az egyesületet, itthon és külföldön is, egyre több nemzetközi versenyre hívnak meg pontozóbírónak, és talán ez volt eddig a legszínvonalasabb és legkreatívabb gálánk is.
Eredmények klubközi versenyeken: I. 51, II. 63, III. 31, IV. 34, V. 33, VI. 24. Hazai Magyar bajnokságok és ranglista eredmények: I. 9, II. 12, III. 6, IV. 7, V. 10, VI. 7. Korosztályos-Osztályos Országos Bajnokságok: I. 4, II. 6, III. 2, IV. 2, V. 1, VI. 3.
- Mi az, amin szeretnél változtatni, hogy jobb legyen?
– Elsősorban a tánctermünket kellene rendbe hozni, mert már nagyon tönkre ment a parketta. A körülményeken is volna mit javítani, de az, hogy például öltöző legyen, már csak álom marad szerintem. Ez mind elviselhető, viszont a parketta minősége olyan fontos lenne, mint hogy legyen az úszónak víz a medencében. Jó lenne a versenyzőknek támogatást adni, de erre sem eddig, sem ahogy a sporttámogatásokkal kapcsolatos dolgok alakulnak hazánkban, ezután sem lesz lehetőség. Semmi máson nem változtatnék, csak az anyagi helyzeten, mert az mindennek az alapja, mint mindenütt másutt. De erre nem sok kilátás van, mert akik adhatnának, azt gondolom, nem látják tisztán, hogy menynyit dolgoznak ezek a gyerekek, és hogy mennyire megérdemelnék. Mivel ezen változtatni nem tudok, ezért küzdünk tovább, mint eddig is. Természetesen köszönjük városunknak, illetve a saját rendezésű versenyünk támogatójának és a sok szponzornak a rendezvényekre adott támogatást, ami nagyszerű. Nélkülük még megmutatkozni sem tudnánk, viszont ez a mindennapos gondjainkat sajnos nem oldja meg.

A versenytánc kultusza
- A határon túl is képviseltetitek magatokat és népszerűsítitek a táncot. Miben más, ha egyáltalán más, Érsekújváron vagy éppen Kassán versenyezni?
– A verseny mindenütt verseny, annyiban más külföldre menni, hogy ott olyan pontozóbírók értékelnek, akik nem ismerik a papírformát. Így esetleg van lehetőség fordítani egy-egy adott eredményen, ami itthon mondjuk, már „borítékolt”. Ha már szlovákiai versenyeket említettél pont, érdekes, hogy például az ő országukban nagyon kultusza van a versenytáncnak manapság, a verseny hangulata is más, mint itthon. Érdekes tapasztalata a gyerekeknek, hogy nyugodtabban versenyeznek, az egész hangulat stresszmentesebb külföldön, mint itthon. Itthon mindenki mindenáron bizonyítani szeretne, ez a feszültség visszavesz a teljesítményükből, ami aztán az eredményen is meglátszik. Jó példa erre a minden évben megrendezésre kerülő RexTerra kupa itt, Kiskunhalason, ahol a táncosaink rendre rosszabb helyezéseket érnek el, mint akár egész évben más versenyeken.
- Decemberben Békéscsabán versenyeztetek a legmagasabb kategóriák országos bajnokságán. Milyen eredményekkel zártátok az évet?
– Igen, ott rendezték a B-A-S Országos Bajnokságot, és az itt elért eredmények feltették az I-re a pontot erre az évre. Szabó Ádám és Kaszás Orsolya B junior II. latinban, csupán három hónap közös munka eredményeképp megnyerte kategóriáját, Kabdebó András és Herman Abigél a B ifjúsági, Horváth Kende Soma és Szatmári Doroty-tya az B felnőtt standard és A felnőtt latin OB bajnoka lett, Telek Máté és Horváth Orsolya a B felnőtt latin mezőny bronzérmeseként állt dobogóra.
- A Stúdió 2000 TSE művészeti vezetése mellett egyéb feladatok is várnak rád. Hol számítanak rád idén pontozóbíróként?
– Igyekszem a hazai versenyekre minél kevesebb felkérést elfogadni, hiszen nehéz úgy pontozni, hogy edzőként nagyon sok páros táncos életében részt veszek, nehezen tudom ezt összeegyeztetni magamban, így próbálok inkább külföldön vállalni pontozást.
- Mik a terveid a 2016-os évre?
– Sok-sok tervem van, amit felsorolni is nehéz lenne, versenyt szeretnék rendezni Budapesten, idén egy kisebb volumenű gálában töröm a fejem, és majd a következő jubiláló évünkre tervezek egy nagyobb megmozdulást. Edzőtáborokat szervezek, és sok jó táncost szeretnék kitanítani.

Pál László

Még több cikk

Életműdíjas doktornő

Életműdíjas doktornő

Élveztem minden pillanatot!

Élveztem minden pillanatot!

A KNKSE-től a Ferencvárosig

A KNKSE-től a Ferencvárosig