A hét arca
A tánc szenvedélye
Egy versenyre való felkészülés, pláne egy profi magyar táncbajnokságra nagyon komoly odafigyelést és fizikai teljesítményt igényel. Ha e mellett valaki még a Magyar Táncművészeti Főiskola mesterszakának végzőse és a tréningek közben még a vizsgák akadályait is magasan viszi, akkor az megsüvegelendő teljesítmény. Csakúgy, mint a profi magyar bajnoki cím, amelyre nagyon büszke Szalai Ági. A vele készült interjúban azt is elmondta, hogy számára Kiskunhalas nemcsak az otthont jelenti, hanem a táncos karrierjének kezdetét is.
- Milyen érzés bujkált benned, amikor kiderült, hogy megnyertétek a versenyt?
- Fantasztikus érzés volt. Az utolsó amatőr versenyünk tavaly szeptember végén volt, így októbertől már megkezdődött a Profi Magyar Bajnokságra való felkészülés. a 4 hónapos tréning alatt végig a cím megszerzésére készültünk, és amikor megvalósult, hatalmas öröm volt.
- Mennyit kellett gyakorolni ahhoz, hogy profi magyar bajnokok legyetek? Gondolom ez a négy hónapos kemény tréningsorozat nem elegendő…
- Ez az eredmény egy egész életen át tartó munka, kitartás és fejlődés eredménye, nemcsak az ezt megelőző 4 hónapé. Balázzsal már 5 éve dolgozunk együtt, eddig mondhatni ez az eredmény a munkánk csúcsa. Az Amatőr ligáról profira státuszra váltani már egy sokkal komolyabb életformát jelent. Még tudatosabban edzünk, megtervezettebb a versenyidőszakunk, és a gondolkodásunk is egy komlexebb minőségi irányt vett.
- Ez mit jelent?
- Egész évben pontosan tudjuk, hogy mikor mit fogunk csinálni. Az edzőink által kialakított team, akikkel a mindennapokban dolgozunk, ezt a felépített rendszert segíti. Vannak tanáraink, rendelkezésünkre áll fizikoterápiás szakember és sportpszichológus is. Ebből is látszik, hogy a gyakorlás minősége változott csak az utóbbi időben, és nem a mennyisége.
- Melyik volt nehezebb, a három évvel ezelőtti amatőr, vagy a mostani profi bajnokság?
- Nem tudnám megmondani, hogy melyik bajnoki cím jelentett nagyobb munkát. A nemzeti bajnokságot mindig nagy felkészülés, kemény tréning előzi meg, amiben az ember a saját határait feszegetve hozza ki magából a maximumot. Az elvárások természetesen nagyobbak magunkkal szemben az amatőr karrier után, de a cél mindig az, hogy fejlődjünk.
- Kettőtök közül ki a dominánsabb?
- Mindketten nagyon erős egyéniségek vagyunk, és kitartunk elképzeléseink mellett. Szerencsére az erős tulajdonságainkkal pont kiegészítjük egymást, így találunk egyensúlyt a mindennapokban.
- Évek óta együtt táncoltok Balázzsal. Mi lehet a közös produkciókat és sikereitek titka?
- A sikerünk titka úgy gondolom a tánc szenvedélyében rejlik. Mindketten fanatikusan szeretünk táncolni, ez tesz minket boldoggá, ebben teljesedünk ki, és végre hasonló ambíciókkal rendelkező emberrel csinálhatjuk ugyanazt. Ez a siker titka, és az eltelt idő.
- Azért az nem megszokott, hogy egy pár ennyi időt együtt marad.- Kevesen jutnak el oda, hogy több éven keresztül maradjanak ugyanannál a partnernél. Öt év tapasztalata, megélt boldogsága, csalódása, kudarca és győzelem után még együtt dolgozni a legigazibb siker titka. A táncunk erőssége pedig a férfi-női karakter megvalósítása a parketten. A műfaj sportággá fejlődése során néha elveszítjük a művészi értékek kifejezését, azt, ami igazán nőiessé vagy férfiassá teszi a latin táncokat. Mi viszont ezt a részét szeretjük a legjobban, és ebben is vagyunk különlegesek.
- Gondolom nem ünnepeltek folyamatosan, hanem már ott lebeg a szemetek előtt a következő cél. Mi a következő verseny?
- A következő verseny most hétvégén a Hungarian Dance Open lesz, majd március végén az Európa-bajnokság következik.
- Civilben sem szakadsz el a tánctól. Úgy tudom, tanítasz.
- Így van. A hétköznapokban tanítással foglalkozom . Az edzések mellett amennyi időnk marad, az a versenyzők felkészítésével telik. Kisgyerekektől a felnőttekig vannak párosaink, akiket ugyanúgy a magyar és területi bajnokságokra, vagy a kisebb versenyekre készítünk fel.. Hosszú távon az a célunk, hogy minél magasabb minőségben adjuk tovább a tudást, hogy végül Magyarország kvalitása egyre magasabb szintet érjen el , és jó párosokat prezentálhasson a világnak. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, érdekel a tanítás és a pedagógia, úgyhogy ha már több időm lesz, ebben az irányban is szeretném tovább képezni magam a Magyar Táncművészeti Főiskola mellett.
- Tényleg, hogy fért bele a vizsgaidőszakba a profi bajnokság?
- Végzős vagyok, mesterszakon. Az edzések mellett és a magyar bajnokság alatt is több vizsgám volt.
- Mit jelent neked Kiskunhalas és milyen időközönként tudsz hazalátogatni?
- Kiskunhalas mindig is a szívem csücske marad. Olyan, mint egy kis ékszerdoboz, ahol pici nyugalmat, pihenést és pozitív energiát kapok a nagy pesti forgatagból kiszakadva. A családom továbbra is Kiskunhalason él, akik miatt mindig hazalátogatok, Kiskunhalas jelenti az otthont, de a táncos karrierem kezdetét is. Biztosan tudom, ha nem Kiskunhalas kis városába kezdem Juhász Ági és Tóth Szili kezei között, akkor nem jutok el idáig. Itt tanultam meg a nélkülözhetetlen alapokat, a tökéletes attitűdöt, és a lényeget, hogy küzdjek meg a céljaimért. Ezt soha nem fogom elfelejteni, akárhol is legyek.
- A húgod, Nóra divatban mozog otthonosan. Lesz olyan, hogy ő tervez neked ruhát és te abban táncolsz?
- Nóri most bontogatja szárnyait a divat világában, és egyelőre a civil világot vette célba. Eszméletlen tehetségnek és egyéniségnek tartom, úgyhogy nem kizárt, hogy egyszer majd táncruhát is tervez nekem. Egyelőre még nem tudtam rávenni, nem fértem bele a naptárába (mosolyog)
Jáger Levente
