Miért szeretem...? – Keresztúri Attila
A hét verse

Miért szeretem...? – Keresztúri Attila

Rovatunkban ezúttal Keresztúri Attila, a Szilády-gimnázium könyvtárosa mondja el, miért áll közel szívéhez az alábbi költemény.

 










Markella Ágnes: Gyász

Fekete lepel hull,

A város kifakul.

Eltünt mint a csillag,

Mikor felkel a Nap.

Szívem megborzong,

Ház, üresen kong.

Könnyeim hullnak,

Lelkemhez szólnak:

„Oh sírjál, csak sírj hát!

Most fájdalom jár át.

De ő boldog ott fenn,

Érzed, ő van jelen.

Kezed nyújtsd felé,

Éjjel a gyászé.

Szemed szárítsd fel,

Tudom, ő még kell.

De lelkem mégis fáj,

Mert volt őbenne báj,

Szerettem mindenét,

Keresem jelenjét.

 
Nagyon nehéz kedvenc költeményt választani. Hivatásomnak köszönhetően gyakorlatilag a nap minden pillanatában megtalálnak a versek, legyen szó akár klasszikus, akár kortárs művészetről. Ami igazán fontos, minden nap legyen valami olyan olvasmányunk, mely értéket közvetít. Ápolja lelkünk, gondolatokat ébreszt, beszélgetésre inspirál. Vallom, az érték itt van közöttünk, csak a nyitott szem kell, mellyel meglátjuk. Épp ezért választottam helyben született költeményt. Szomorú a témája, nem véletlen, november számomra az elmúlás hónapja, 3 éve édesanyám, egy éve pedig testvére távozott szeretteitől szinte ugyanazon a napon. Az érzésről szinte teljes képet fest ez a pár sor.
Pál László rovata