Miért szeretem...? – Molnár-Solti Melinda
Ezen a héten Molnár-Solti Melinda, a Családsegítő Szolgálat munkatársa mondja el, miért választotta az alábbi verset.
Jelen, mult, jövő
Az elmultba szemem tétován tekint
Egy percre csak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan visszatér megint.
A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.
Nem veheté el, bár kínzott nagyon
- Történik minden, ahogy írva vagyon -
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!
- Nagyon szeretem a verseket, így nehéz volt választani. Nincs kimondottan kedvenc, mindig az aktuális hangulatomtól függ, melyik áll hozzám közel. Most ezt mondanám igazán közelinek. Sok mindent elmond... Múlt, jelen, jövő szorosan összekapcsolódnak. Ez a vers számomra elgondolkodtató, minden egyes pillanatért, dologért meg kell küzdenünk az életben, és minden okkal történik velünk. Szoktam mondani „ami nem öl meg, az erősebbé tesz".
Pál László rovata
