Téli helyükre költöztek a vízi bivalyok
A hagyomány szerint Mihály napján kell a legelőkről behajtani a jószágokat. Ezért esett erre a napra halasi vízi bivalyok téli szállásra hajtása is. Nem volt könnyű kiterelni őket a Csetényi park karámjából. Még maradtak volna a vízben.
Még egy utolsót dagonyáztak a kellemes őszi napsütésben. Olyannyira kérették magukat, a Csetényi parkban tanyázó vízi bivalyok, így először még kérdéses volt, hogy sikerül-e őket kicsalogatni. Az látszik, hogy ellátták a feladatukat, hiszen a Csetényi park vize pár hónapja még ki sem látszott annyira benőtte a nád, ám a bivalyok taposták, legelték a növényeket. Ez főként a tó északi részénél látszik.
A vízi bivalyok gyorsan népszerűek lettek a halasiak körében, sőt még vidékről is gyakran jöttek látogatók. Igazi látványossággá váltak. Gyerekek, idősebbek, minden generáció megkedvelte őket. Van, aki szinte naponta figyelemmel kísérte a termetes jószágok életét. Sokan már névről ismerték őket, például Samut, a bikát.
Most is sokan mentek búcsúztatni őket. Pár simogatást is kaptak a jószágok. Samu azért nem mindig barátságos, nem hiába volt a figyelmeztetés, hogy nem szabad bemenni a karámba. Most a behajtáskor még a gazdájának sem engedelmeskedett egyből, sőt egy pillanatra szarvát leszegve indult felé, de aztán helyreállt a rend.
A csorda végül a Szélkiáltó Természetvédő Egyesület tagjainak terelése mellett elindult a Sóstó irányába, Fehér Péter tanyájára. A tervek szerint, amit tavaszodik, Szent György napján, a jószágok kihajtásának idején a vízi bivalyok visszaköltöznek a Csetényi parkba.
Fehér Erika
Fotók: Rékasi Ramóna
