Közélet
Elbúcsúztunk Ternyák Jenőtől
Pénteken délután, egyházi szertartás keretében vettünk végső búcsút Ternyák Jenőtől az alsóvárosi római katolikus temetőben. A Pro Natura-, és Pro Urbe-díjas fotográfus, operatőr életének 81. évében, november 27-én hunyt el. Az elhunyttól kollégái nevében Jáger Levente búcsúzott, a szertartást Finta József plébános celebrálta.
Mintha diákat nézegetnék, úgy jönnek elő az emlékek. Sokféle a téma. Emitt egy gól, amott egy ritka madár, egy olyan épület, amelyet már leromboltak, de te lefotóztad, egy szerény mosoly, amikor azt mondtam neked, Jenő bácsi ez nagyon jó lett! Tudtam, ha téged viszlek a focimeccsre, akkor nem maradunk le a gólról. Szeretted a sportot, sokszor te magad jelezted, szívesen jönnél forgatni, ha kell, fotózol is. Csodáltalak akkor, amikor zokszó nélkül eljöttél velem rock-koncertre is, hogy aztán másnap a felvételeket böngészve elképedjek, ezt meg hogy csináltad? Ugyanezt éreztem mindig, ha egy fotódat mutattad meg. Pláne, amikor elmesélted, hogy több órát töltöttél kint a Harka-tónál, csak azért a pillanatért. Megmutattad mindenkinek, hogy milyen szép is a világ, színesek a virágok, és harcoltál azért, ez mindenki számára megmaradjon.
Tudod, Jenő bácsi szerintem neked ez volt a hivatásod. Sohasem munkaeszközként tekintettél a fényképezőre és a kamerára. Eltökélt szándékod volt megörökíteni az utókor számára minden fontos és szép pillanatot. Emlékszem, ha úgy érezted, igazad van, szenvedélyesen vitáztál és képes voltál bezárkózni saját kis világodba, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna. Persze mindig megenyhültél, mert szenvedélyesen szeretted a fotózást, a videózást és a szerkesztőség fura közegét. Emiatt voltak összezördüléseink, de napokkal később ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk.
Most érzem, hogy milyen különleges jelentősége volt az utolsó közös munkánknak. Ismét tagja voltál néhány napig a szerkesztőségnek, a Halasi Tükör számára adott 1956-os fotók muzeális értéket képviseltek. Akkor mesélted, készülsz egy albumra, rendezgetted a több tízezres felvételből álló archívumodat. Nem sokkal később értesültünk otthoni balesetedről. A kórházban gondos kezek ápoltak, de nem volt visszaút.
Az addig precíz szerkezet akkumulátora lemerült, a kép életlenné vált, majd kimerevedett. A vaku utoljára villant, az élesség kezdett elmosódni a keresőben, aztán egy exponálás és vége lett. A memóriakártya betelt, az objektívre lencsevédő került. A fotós, operatőr keze örökre megpihent...
Jenő bácsi, nyugodj békében!
