Az „alkothatnék” érzés szinte mindig jelen van
A Közösségek Házában, a Halasi Média és Kultúra Kft. szervezésében A világ, ahogy én látom címmel Juhász-Vedres Eugénia mutatja be műveit. A kiállítást június 24-én Mongyi Gergely rádiós műsorvezető ajánlotta a közönség figyelmébe.
- Halason született és itt nőtt fel. Hogyan emlékszik vissza gyermekéveire? Már akkor is sokat rajzolt, festett?
– Óvodáskorom óta festek és rajzolok, hobbimmá vált az évek alatt, ebben a szüleim végig támogattak. Az általános iskolai évek alatt alkalmam nyílt kipróbálni magam különböző képzőművészeti szakkörökön. Ezt szeretném megköszönni Katona Renáta tanárnőnek, aki lehetőséget biztosított az évek alatt, hogy számos technikát és eszközt ismerhessek meg.
- Középiskolás éveit már Baján töltötte, a Jelky művészeti tagozatára járt. Miben erősítette meg az ottani képzés?
– A számos ismeret elsajátítása és az iskola befejezése után rájöttem, hogy folytatnom kell ezt az életutat a mindennapjaimban is. Olyan szakmát vagy lehetőséget kell találnom, amiben képezhetem magam, kiteljesedhetek.
- A világ, ahogy én látom címmel nyílt kiállítása.A művészet változtathat a világon?
– Véleményem szerint attól függ, hogy honnan nézzük ezt a változtatást. Ha az átlag dolgozó embert nézzük, a mai világban, se ideje, se pénze nincs, hogy meglátogasson egy kiállítást. Ha esetleg eljut, sokakban a féltékenység uralkodik, vagy a mindennapok miatt nem úgy értékelné a látottakat, ahogyan szeretné, hiszen kimerült, máshol jár a gondolata. Másik megközelítésben viszont igen, változathat. Gondoljunk azokra a művészekre, akik egy életünket szebbé, jobbá tevő ügyért alkotnak. Ilyenek például akik az újrahasznosítás gondolatát emelik át a kreativitás szintjére, vagy azok, akik az egészséges életmódért, környezetért alkotnak.
- Tárlatán festmények és grafikák, természeti képek, épületek és csendéletek egyaránt helyet kaptak.Vannak alkotói korszakai?
– Szerintem mondhatom azt, hogy igen. Ez érzelemfüggő. Az „alkothatnék” érzés szinte mindig jelen van, de a technika iránti vágyam nem mindig ugyanaz. Erre példa a több farkast ábrázoló tanulmányrajzom. Az egy grafika, amit még 2015 márciusában, a főiskolás éveim alatt kezdtem, mert egyrészről kedvenc állatom, másrészről a végzős élet nehézségei miatt, mint a farkas, úgy üvöltöttem volna. Sajnos az ihlet a grafikus megoldástól enyhült és csak idén januárban sikerült befejeznem. Viszont közben hol festettem, hol giocondát használtam, vagy épp színes ceruzával, filccel dolgoztam. Mikor melyik technika iránt érzek domináns indíttatást.
- Milyen stílus áll most leginkább közel önhöz?
– Szakmailag a naturalista szóval fejezném ki az eddigi törekvéseimet és jelenlegi képzőművészethez viszonyuló motiváltságomat. Fontos számomra a természetesség fényképszerű vagy ahhoz közeli érzékeltetése, az alkotás közbeni emócióim életszerű kivetítése, ami miatt hű maradok önmagamhoz a társadalmi és szakirányú normákkal szemben. Jellemző rám, hogy mielőtt elkezdek egy művet, az úgynevezett „modellt” vagy a kép témáját hosszasan tanulmányozom, megfigyelem jellegzetes tulajdonságait a természetben. A szerzett információk alapján otthon készítem el, úgymond látványi értelemben összefoglalom a tapasztalataimat.
- Milyen terveit szeretné a közeljövőben megvalósítani?
– Nagyon szeretnék még az idén kiállításokat rendezni.
Pál László
Fotók: Anda Péter
