Botrány...
Nagy nevettetők érkeztek hozzánk az őszi színházi évad alkalmából a Halasi Média és Kultúra Kft. szervezésében. A közönség ezúttal a Botrány az Operában című komédiát tekinthette meg a Városi Filmszínházban. Az előadás kedden este volt repertoáron. A komédia premierjét tavaly júliusban tartotta a Fogi – Budapesti Bulvárszínház.
Nagy nevettetők jöttek a halasi mozi színpadára: Straub Dezső, Nyertes Zsuzsa, Fogarassy Bernadett, Csengeri Attila, Beleznay Endre, Sáfár Anikó, Andrádi Zsanett, Straub Péter. A történet Clevelandban játszódik 1934-ben. Az Operába várják az Othello címszerepére Tito Merellit, aki késik, és ez humoros jelenetek egész sorát indítja el. A darabot Mikó István rendezte.
A színészeket karakterük jellemzőiről kérdeztük.
Beleznay Endre: - Félénk, színházi titkár vagyok, aki operaénekes szeretne lenni. Görcsös, nem bízik magában. Nem mindenki érti egyből, de ez a főszerep igazából, csak szeretném leszögezni (nevet). A világhírű tenor rosszulléte miatt beugrom helyette, ez az egyik szál. Azért is nagyon szép ez a szerep, mert éneklünk egy operaduettet Csengeri Attilával. Ez tőlem ritka. A másik a romantikus, szerelmi szál az igazgató lányával.
Straub Dezső: - Az Operaház igazgatója kis, kemény, gonosz emberke, akiben valahol mélyen bujkál, és időnként talán még ki is jön az emberség. Haszonleső, de nagyon édes pali. Nagyon szeretem játszani ezt a szerepet.
Nyertes Zsuzsa: - Mariát, Az operaénekes feleségét játszom. Egy nagyszájú, vérbő olasz nő. Két-három jelenetben vagyok benne, nem főszerep, de jó. Csodálatosak a férfi szerepek, briliánsak. A mai napig ott állok a takarásban, és élvezem a darab minden pillanatát, mert jól megírt és jól játszható.
Sáfár Anikó: Julia, az Operabarátok Körének elnöke vagyok, aki hajszolja az igazgató urat és az operaénekest. Egyszerűen élek-halok értük és az operáért.
Szöveg: Pál László
Fotók: Anda Péter