Elhunyt Suti István
2012. március 18-án, életének 73. évében, a kiskunhalasi kórházban elhunyt Suti István nyugállományú határőr őrnagy, a Határőr Dózsa Sportegyesület egykori olimpikon sportolója. Személyében a II. Világháborút követő időszak nyári olimpiáinak legeredményesebb magyar színekben versenyző lovas sportolója távozott az élők sorából.
Suti István, a Római Nyári Olimpiai Játékokon, 1960-ban Széplány nevű lován, az egyéni versenyben 10. helyezést ért el. Számos hazai szakember állította róla, hogy a valaha élt legnagyobb magyar díjugrató tehetség volt, aki szerény lehetőségei ellenére a lehető legtöbbre vitte sportágában. (Kép alább: 1969, Bécs, NATO Hadseregek Díjugrató Bajnoksága, balról az első lovas Suti István (Ragyogó), a győztes.)
Suti István Mindszenten, szegény családban született, 1939. június 23-án. Öt testvérével nőtt fel félárván, mert édesapja 1946-ban, alighogy hazaérkezett a frontról meghalt. Korán munkához szokott, mert kilenc éves korában már a Levelényi Állami Gazdaságban dolgozott, miközben az általános iskola padjait koptatta. A munkahelyén már gyerekként kedvenc tevékenységének hódolt, mert a ménesből a megfelelő csikókat kiválasztva lovagolhatott. Később, 1951-ben, a Felgyői Állami Gazdaság csikótelepén csikósként vállalt munkát, ahol elkezdett díjugratással foglalkozni.
Az 50-es évek elején járási és megyei versenyeken állt starthoz. 1952-ben a Békéscsabán rendezett országos bajnokságon meglepetésre 3. helyezést ért el díjugratásban. Budapestre került 13 évesen, ahol már válogatott díjugratóként szállt nyeregbe. 1953-ban magyar bajnokságot nyert egyéniben. Hazai és nemzetközi sikereinek se szeri se száma és mint válogatott lovas bejárta egész Európát. 1955-ben tagja volt az olimpiára készülő keretnek, de fiatal kora miatt nem indulhatott a Melbourne-ben rendezett játékokon. 1959-ben a magyar válogatott téli edzőtábort, olimpiai felkészülést szervezett a kiváló körülményekkel és fedeles lovardával rendelkező Határőr Lovasiskolában. Suti István ekkor járt először Kiskunhalason.
A kiváló lovas 1961-ben a Népstadiontól került az Újpesti Dózsához, majd 1963-ban átigazolt Kiskunhalasra. Attól kezdve belovaglóként dolgozott a Lovasiskolában és sport sikereit a Határőr Dózsa SE színeiben folytatta. Suti Istvánt 1969-ben vendéglovasnak hívták a Honvédba, amikor Bécsben rendezték a NATO Hadseregek Díjugrató Bajokságát, ahol Ragyogóval elképesztő, 19 másodperces fölénnyel nyerte meg a versenyt az összevetésben. Ekkor léptették elő tisztté a Határőrségnél. 1972-ben, 33 évesen fejezte be a versenyzést sérülés miatt. Sportsikereit követően kiképző szakaszparancsnok lett a lovasiskolában, később század parancsnoki beosztásban végezte munkáját. 1986-ban századosként vonult nyugállományba. 2000-ben Széchenyi emlékérmet kapott és 2003-ban az újrainduló május elsejei nemzetközi lovasversenyen őrnaggyá léptették elő. Nyugdíjasként fiatal lovasok és lovak képzésével foglalkozott. 2012. március 18-án, kórházban érte a halál.
Szöveg: Kovács Iván, kép: archív
