Egymásra figyelnek
Kultúra

Egymásra figyelnek

Anya, apa és két gyerek otthon. Jeszenszky Zoltán először örült, hogy eljött a szabadság, aztán ledöbbent, hogy milyen nehéz így megszervezni az életüket, majd a negyedik hét körül kezdett beállni a rend és azóta jól érzi magát. Nagyon nehéz volt megtanulni beosztani az időt és a feladatokat. Hajlamos ilyenkor az ember azt gondolni, hogy eljött a nyaralás. Ez nem igaz, mert ugyanúgy van iskolaidő, munkaidő és szabadidő, csak éppen fizikailag egy helyen. Felesége, Judit munkába jár, utána siet haza, és viszi a háztartást. Együtt fogyasztják el az otthon készült finom ételeket. Ezek az alkalmak ünnepélyessé teszik a hétköznapokat.

- Ha mérleget kell vonni az elmúlt hetekről, akkor mi kerül a pozitív és mi a negatív oldalra?

Judit: - Aggodalmaim ellenére elmondhatom, hogy szerencsére több pozitív dolgot lehet kihozni ebből a furcsa és nehéz helyzetből. Például határtalanul büszke vagyok a férjemre, aki türelmesen helytáll otthon, tanul a gyerekekkel, felkészül a saját óráira és sokszor éjjel is dolgozik, hogy minden rendben legyen az iskolai dolgokkal. Én dolgozom, de igyekszem sietni haza, és szabadságot is veszek ki, hogy kicsit mentesítsem őt, ilyenkor én vagyok a gyerekekkel, imádnivalóak, ügyesek és szerencsére nem panaszkodnak, tűrik a bezártságot, a sokszorosára nőtt feladatok terhét, segítenek, alkotunk, játszunk, sokat vagyunk a kertünkben és élvezzük ezt a szép időjárást. Őket nem viseli meg túlzottan a változás, ragyog a lakás és még a kutya is boldog, mert állandóan otthon vagyunk (mosolyog).

Zoli: - A pozitív mindenképpen az, hogy nincsenek határidők, meg olyan helyzet, hogy ott kell lennünk valahol. A kötött programok eltűnése nagyban megkönnyítette, hogy a családra, gyerekekre tudjak figyelni és elkezdjük élvezni az itthonlétet. Van idő barkácsolni, festeni, szépíteni a házat. A karanténnak köszönhetően régen voltam ennyire egészséges tavasszal. A pedagógusok tudják, hogy miről beszélek. A negatív, hogy a kapcsolattartás a külvilággal így sokkal nehézkesebb, nehéz tájékozódni az e-mailek és üzenetek dzsungelében és mivel én vagyok itthon a gyerekekkel, a hetedik hét környékén már nagyon kezdett hiányozni a „külvilág”.

- Zenész család a tiétek. Milyen alkotói folyamat jellemezte az elmúlt heteket, a bezártság idejét?

Judit: - Ha hiszik, ha nem, nem zenélünk állandóan (mosolyog). Az otthonunk egyébként is állandóan „zsizseg”, imádom, ahogy a kisfiam szórakozottan énekel, vagy a lányom zongorázik csak úgy, kedvtelésből, Jesző rengeteg zenét hallgat és én is szeretek énekelni például főzés vagy takarítás közben

Zoli: - Az elején annyi dolog volt itthon, hogy igazából a zenehallgatáson kívül más módon nem foglalkoztam a zenével. Aztán érkeztek különféle megkeresések, aminek nagyon örültünk. Az egész család együtt szerepelt a Halasmédia #maradjotthon egyik kampányvideójában. Vezendi Gábor is megkeresett minket Judittal, hogy énekeljünk a Maradj, otthon, kisember! című dalában. Aztán külön örültünk Bordás Zoli felkérésének, hogy az idei virtuális borudvarban szerepeljünk, mert így volt értelme összehívni a 5NonBonds zenekart és zenéltünk egy jót. Mondjuk, azt érdemes elmondani, hogy mindent belevéve a negyedórás koncert hét órányi munkát igényelt, mire minden elkészült. Ennyit arról, hogy a 21. századi technológia meggyorsítja az életünket! Miután májusban kiderült, hogy a szabályozás miatt a nyári fellépéseknek lőttek, egyszer csak elkezdtünk próbálni a zenekarainkkal, mert minden zenésztársunk érezte, hogy most már kellene valamit csinálni, még ha koncertek nem is nagyon lesznek.

A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap május 20-i számában olvashatják.

Még több cikk

Belső tudás irányítja

Belső tudás irányítja

Vasárnapi dallista

Vasárnapi dallista