Szeretem az improvizációkat! (galéria)
Kultúra

Szeretem az improvizációkat! (galéria)

Óriási utat tett meg az iskolai rockzenekartól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszékének zeneszerzés-hangszerelés szakán szerzett diplomáig Mácskovics Szabolcs. A fiatal muzsikus a Forrás-Új Tükör Klubban idézte fel zenei pályafutásának legfontosabb pillanatait,  amelyet édesapjával, a dobos Mácskovics Lászlóval előadott szerzemények színesítettek.

Már a Kertvárosi Általános Iskola diákjaként megalakította első zenekarát Mácskovics Szabolcs. Édesapja, Mácskovics László dobos volt, de némi meglepetése Szabi a billentyűs hangszereket választotta. Ez azóta is végigkíséri az életét, amely nem nélkülözte a fordulatokat. Többek között ez is szóba került azon a beszélgetésen, amely a Forrás-Új Tükör Klubban volt pénteken este. Király Gábor érdeklődésére sok mindent elárult Szabolcs magáról és a zenéhez fűződő viszonyáról.

Mácskovics Szabolcstól megtudhatta a hallgatóság, hogy azért fordult a jazz irányába, mert szereti az improvizációkat, a zenei szabadságot. Tanult egy OKJ-s végzettséget adó székesfehérvári iskolában, jazz zongora szakon. Próbálkozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel is, de az első felvételi nem sikerült. Szabolcs nem adta fel, egy éven át, napi nyolc órát gyakorolt, tanárokhoz járt, de megérte a fáradozást. A következő felvételi már sikeres volt, ráadásul a nemzetközileg is jegyzett Binder Károly osztályába került a Jazz tanszék zeneszerzés-hangszerelés szakán. Idén nyáron volt a diplomakoncertje a Budapesti Jazz Klubban. Egymás után jöttek a saját szerzemények is, filmzenét is írt, aztán a Duna Televízió, a Szeged Televízió számára is készített főcímdalokat. Ráadásul egy komoly szakmai elismerést is kiérdemelt, az Orszáczky-díjat, amelyet a Magyar Zeneszerzők Egyesülete ítélt oda neki. Természetesen nem maradhatott el a beszélgetésből a közös zenélés sem,  Szabolcs édesapjával együtt muzsikált a színpadon. (Részletek az október 30-án megjelenő Halasi Tükörben.)