Jogerősen is életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a Szegedi Ítélőtábla azt a kelebiai férfit, aki még két éve különös kegyetlenséggel megölt egy nyudíjas házaspárt és egyik lányukat Tompán. A nyomozók akkor 13 napig helyszíneltek és 600 bűnjelet találtak. A gyilkos feltételesen sem kerülhet szabadlábra. A bírósági tárgyaláson Sz. István az utolsó szó jogán azt mondta bírónak, hogy bántotta a gondolat, hogy ezt a szörnyűséget elkövette.
A nőtlen, gyermektelen Sz. István havi 80 ezer forintos fizetésért mindenesként dolgozott az egykor panziónak épült ház körül. A családdal nem volt konfliktusa, a fizetését minden héten rendszeresen megkapta, de október végétől a következő tavaszig - elvégzendő munka híján - nem alkalmazták volna. A férfi gyilkosság napján, 2009. november 4-én délelőtt kezdett dolgozni a háznál, egy erőgéppel egyengette a földet, a tolólap azonban leakadt a traktorról. Az eszköz visszahelyezéséhez a vádlott a gazdaasszony segítségét kérte. A közös munka során a nő azonban megjegyezte, hogy a férfi hogy lehet ennyire ügyetlen”, majd az istállóba visszatérve – a vádlott szerint – újabb sértő megjegyzést tett.
A Sz. István ezután ment egy feszítővassal az asszonyt a testén és a fején is többször megütötte. A sértett a földre zuhant, a vádlott pedig rátérdelt. „Ahogy disznóvágáskor szoktam odahaza, amikor rálépek a disznó sonkájára, és a másik kezemmel tartott késsel a disznót leszúrom” – beszélt a gyilkosság részleteiről István a nyomozati vallomásában. A vádlott meg sem győződött a nő haláláról, rögtön a lakóépület felé indult, hogy végezzen a családfővel is, aki tudott ottlétéről. A vádlott a házban a heverőn fekvő férfi feje mögé lépett, majd hat ütést mért - minden erejét beleadva - a sértettre. Ezután értékek után kutatott a házban, mintegy 9 millió forintnyi készpénzt és ékszert talált, amelyet magához is vett.
A gyilkosságok után a férfi a családnak az udvaron álló autóját a 350 méterre lévő erdőbe vitte, otthagyta, hogy mások azt hihessék, a ház gazdái nincsenek otthon, netán elutaztak. Visszatért a házhoz, ahova kora délután hazaért a házaspár 41 esztendős lánya is. A vádlott segítségkérés ürügyével becsalta az asszonyt az istállóba, ahol felkapta a feszítővasat és öt ütéssel agyonverte áldozatát. A holttestet a sértett személykocsijának a csomagtartójába tette, ahová ezt követően behelyezte az idősebb asszony élettelen testét is, előbb azonban annak kezeit egy dróttal összekötözte.
A gyilkosságok során mindvégig szövetkesztyűt viselő vádlott traktoron hagyta el a tanyát, és hazament szülei kelebiai házába, ahol a feszítővasat, a kesztyűt és a tompai házból ellopott értékeket elásta az udvar végében, a gyilkosság idején viselt ruháit pedig elégette.
Sz. István a gyilkosságok másnapján felkereste a házaspár másik lányát, akivel sírva gyászolta az elhunytakat. Később visszavitte a traktort, átvette utolsó havi fizetését, s áldozatai 2009. november 11-i temetésén részvétet nyilvánított.
Sz. István a bírósági tárgyaláson az utolsó szó jogán hosszasan ecsetelte, hogy szerinte az első fokú bíróság rosszul értelmezte a szavait és vallomását, de megbánta, amit tett. – „A beismerésem előtti napokban volt a temetés, amire én kimentem, mert bántott a gondolat, hogy én tettem ezt a szörnyűséget.” – mondta a férfi a bírónak.
A 31 éves férfit heteken belül átszállítják a szegedi csillagbörtönbe, annak is a fegyház részlegébe, az ítélet szerint feltételese sem bocsátható szabadlábra. A bíróságok csak kivételes esetben alkalmazzák a kivételes estben alkalmazzák a tényleges életfogytiglant, a legsúlyosabb bűncselekmények esetében.
Kép, szöveg: Pozsgai Ákos
A beszélgetés témája a honfoglaló magyarok őstörténete, a Kárpát-medencébe való érkezésük, hagyatékuk, különös tekintettel a Kiskunhalas környéki régészeti különlegességekre.
