Haladni kell a korral

- Folyamatosan fejlődni kell a tánc műfajában. Közelíteni tudjuk a tökéletességet, de elérni nem lehet sohasem. A mozdulatsorokat a végtelenségig lehet csiszolni, sőt, a mi esetünkben az idő elteltével bizonyos dolgokat újra is kell értelmeznünk – mutat rá Mándity László.

- Mire vagy nagyon büszke az eddig elért eredmények közül?

- Rengeteg sikerben volt részem az eltelt huszonöt táncos évemben, nehéz lenne kiemelni néhányat vagy egyet. Ami jó érzéssel tölt el, például az, hogy akár merre járok a városban, szinte mindenhol találkozok olyan emberrel, akit tanítottam táncolni valamilyen formában - iskolai, művészeti iskolai vagy szalagavatós táncon -, esetleg valamelyik jelenlegi vagy volt tanítványom szülei, rokonai, akikkel a tánc kapcsán kerültem kapcsolatba, üdvözöl szeretettel. Mert jelenleg is több mint háromszáz főt tanítok hétről hétre valamilyen formában a magyar néptáncra.

- Miért ajánlanád jó szívvel a jövő nemzedékének a tánctanulást?

- Mert jó!!! Komolyra fordítva a szót, fejlesztő hatása van, mind a testre, mind a lélekre, ami ránk is fér ebben a modern, zaklatott világunkban.

Újraértelmezés

- Máshogy táncolnak most?

- Igen, haladni kell a korral. A nyolcvanas években minden nagyon egységes volt, azután szabadabb lett minden, de azért bizonyos kereteken belül. Átalakult a néptánc-koreográfiák színpadra vitelének megvalósítása és értelmezése. Az utóbbi időben arra törekszenek a táncosok, hogy történetet vigyenek színpadra, lehetőleg színházias jelleggel.

- Úgy hírlik, a fiatalok egyre jobban érdeklődnek a néptánc iránt. Szerinted is igaz ez?

- Igen, szerencsére az elmúlt években elindultak olyan folyamatok, amelyek erősítik az emberekben a gyökereikhez való ragaszkodást. Ez pedig eredményezi, hogy egyre többen választják a néptáncot. A szocializmus idején a parasztiasságnak – egy felülről generált - negatív csengése volt. A néptánc is a paraszti kultúrából származik, akkoriban nem hangzott túl jól. Ma már máshogy van. Egyre többen értékelik azt a tudást, amit az a réteg nyújt a táncban, az alkotóművészetben. Igenis jelentős, szép és érdemes arra, hogy továbbörökítsük.

Fel kell venni a ritmust

- Tíz éve kezdődött a néptánc oktatása a helyi művészeti iskolában. Ott is érezhető a létszámok gyarapodása?

- Egyre több oktatási intézményben vagyok jelen. A személyes kapcsolat révén könnyebben jönnek tanulni. Jelenleg hat osztályunk van. Táncolnak a gyerekek, az ifjúsági és a felnőtt csoport tagjai. Árnyalt a kép, mert a felosztások háromévenként változnak, ilyen időközönként vannak felvételik. Törekszem arra, hogy a gyerekeket életkori sajátosságaiknak megfelelően oktassam. Elsőtől negyedikig még tanulhatnak együtt, az óvodások viszont nem tudnák felvenni velük a ritmust. Nem élnének át sikerélményt a nagyobb társaikkal. Kicsi gyerekeknél az irányokkal, a terekkel, egyszerű formákkal többet foglalkozunk játékos módon. Ez kell a továbblépéshez. A nagyobb gyerekekkel lehet komolyabb formákat, koreográfiákat megvalósítani. Próbálom a toborzást korosztályok szerint szervezni.

- Mi jelent számodra kihívást táncpedagógusként?

- Megszerettetni és megismertetni a táncot minél több emberrel, olyan szinten, hogy évek múlva is büszkén, örömmel gondoljon arra az időre, amikor táncos volt. És foglalkozni azokkal, akik számára aktívan, a minél magasabb szint elérése, az egyéni önkifejezés és önmegvalósítás elérése a cél a tánc segítségével.

- A Kiskun Táncegyüttes Kiskunhalas öt éve alakult. Milyen az elmúlt fél évtized mérlege?

- A mérlegünk teljesen pozitív, a nulláról indulva rövid idő alatt sikerekre és elismertségre tettünk szert. Ha az anyagi lehetőségeink még nagyobbak lennének, sokkal több motivációt tudnánk nyújtani a táncosainknak a céljaik eléréséhez. Összeszokott csapat a miénk. Azt tapasztalom, hogy az általunk képviselt közösség vonzó mások számára is. Napjainkban nem az a jellemző, hogy az emberek közösséget alkotnának, együtt töltenék a szabadidejüket, barátkoznának, szórakoznának. Mindenki elvan a saját világában a számítógépével. Annak viszont örülünk, hogy egyre több fiatal csatlakozik hozzánk. Megtapasztalják, milyen közösség tagjává válni. A fiataloknak nagy kihívás, hogy érettségi előtt is heti rendszerességgel vállalják a próbákat. Folyik a munka, készülnek új táncok, koreográfiák. Mindig változik, hogy mi van repertoáron. Időnként meg kell újulni. Az újonnan jövők új táncokat igényelnek. Jelen pillanatban is vannak állandó és új táncok együttesünk repertoárján. Szeretik a széki, mezőségi táncokat. Jól sikerültek, benne hagytuk a repertoárban. Említhetjük még a szatmárit is, ami végig színpadon látható, bár változik az adott csoport igényeihez mérten. Új táncok is feltűnnek azért évről évre.

Új tánc, új viselet

- Mindehhez szép ruhákra is szükség van.

- A fenntartónk lehetőségei meghatározóak számunkra. Ruha- és jelmeztárunk minősége, mennyisége és összetétele a költségvetéstől függ.

- Van azért elég öltözet?

- Egy tánccsoportban viseletből sosincs elég. Mindig új táncok készülnek, amelyek új ruhadarabokat igényelnek. A régiek pedig folyamatosan használódnak, emiatt cserére, pótlásra szorulnak. A tánckar összetétele is folyamatosan változik, így nem minden jó mindenkire. Gondoljunk csak a csizmákra.

- A tánc úgy az igazi, ha gyakorolják. Milyenek a fellépési lehetőségek?

- Szerencsére egyre több helyre hívnak minket. Vannak fellépések szép számmal a csoportok életében. Az idősebb korosztálynak van a legtöbb, a kisebbeknek természetszerűleg kevesebb. Törekszem arra, hogy mindenki megmutathassa a tudását. A művészeti iskolába járó gyerekeket és szüleiket is az motiválja, ha közönség előtt arathatnak babérokat a táncosok.

- Vannak rendezvények, ahová évről évre visszavárnak titeket.

- Ilyen a Magyarok Vására, a Halasi Borudvar, a Halasi Szüreti Napok, a Zenélő Szélmalom. Rendszeresen fellépünk városi, ünnepi rendezvényeken. Részt veszünk még testvéri, baráti tánccsoportok programjain, gálaműsorain és táncfesztiválokon.

- Hol léptetek fel eddig a határon túl?

- A külföldi fellépés elég ritka, mert hatalmas költségeket igényel, és nekünk a nulláról indulva egyelőre másra kell fordítanunk azt a csekély bevételt, amivel rendelkezünk. De azért volt már lehetőségünk a város jóvoltából, idén nyáron Magyarkanizsán vendégszerepelhettünk egy napra.

Együttműködés

- Hogyan telik az év vége?

- Mindig lelkes szervezéssel és lázas készülődéssel. Már hagyományosnak tekinthető, hogy advent idején ünnepi előadással várjuk a közönséget. Bemutatjuk, hogy az elmúlt fél évben, milyen munkát végeztek a csoportok. Novemberben már ráhangolódunk a történetekre. Készülnek a koreográfiák és elkezdődik a díszletek tervezése. Baráti táncegyüttesek is tartanak az év vége felé rendezvényeket, ahová minket is várnak, ezekre is próbálunk.

- Van együttműködés a társművészetek képviselőivel?

- Mi vagyunk a társművészetek képviselői a művészeti iskolában azáltal, hogy a zeneiskolához kapcsolódott a tánc- és a képzőművészet. A kollégákkal jó viszonyt ápolunk az intézményben és más, a városban működő művészeti csoportokkal is. A Stúdió 2000 versenytáncosaival is nagyon jó a kapcsolatunk, összejárunk. Sikerült megbecsülést szerezni a táncnak, elismerjük egymás munkáját.