Miért szeretem...? - dr. Flaisz János

Márkus András: Az örömgyermek*

„láttam, hogy örömkönny csillog a szemükben, és valóban:

ő az örömapa – mutatták be az öreget – ő meg az örömanya

és ez pedig itten ez itt az örömleány”

Szőcs Géza: Az örömtanya

Egyszer apám örömtanyán

Eltáncolt egy örömbanyán.

Így lettem én örömgyermek.

Örömapám

s örömanyám

mindig vernek, folyton vernek.

Folyton vertek, mindig vertek

örömkönnye folyt szememnek.

Aztán jött egy örömleány,

elrejtőztünk örömtanyán,

s megmutatta a szerelmet.

Levetkezett meztelenre

szénaágyban, szénafűben

hemperegtünk szerelmünkben.

Így lettem én örömgyermek:

örömlányban,

szénaügyben.

*A szöveg Szőcs Géza idézeteket tartalmaz

Bevallom, a kortárs költőket általában nem kedvelem, esetenként túl elvontnak találom őket. A klasszikus versformákhoz, a rímekhez szoktam. Ezzel szemben a maiak közül sokan túl depresszívek, habár erről nem tehetnek, úgyis felfoghatjuk, hogy a jelen társadalmi viszonyokra reagálnak. Ebbe a komorságba hoz számomra derűt Márkus András, a velem egykorú, erdélyi szerző. Magyarországon eddig egy kötete jelent meg A kolozsvári orgia címmel, ebben található az általam választott, Az örömgyermek című verse. Tetszik, ahogyan a szavakkal játszik. Az öröm szó például többször visszatér és minduntalan más jelentéssel. Röviden, tömören, játékosan, mégis komolyan mutatja be egy férfi életútját: születését, gyermek- és ifjú korát, egészen addig, amíg nem találja az igazi szerelmet. A verset jól lehet szavalni, nagy játékteret ad az érzelmek kifejezésére. Ezzel kapcsolatban személyes élményem is van. Nádasi Veronikához, az Operettszínház művésznőjéhez jártam órákra. Egy alkalommal megkért, vigyek egy verset, és közösen megnézzük, értelmezzük. Az örömgyermekre esett a választásom, ami neki is rögtön megtetszett. Azt mondta, jó választás lehet egy felvételire is, széles érzelmi skálát mutathatunk be vele. Ajánlom én is minden versszerető figyelmébe.

Pál László rovata