Miért szeretem? – Tallér Edina

Somogyi Aranka: Évszakok

Milyen havas a táj, mondja anyám, korán érkezett
idén a tél. Én nem mondom, hogy szokatlanul
meleg az ősz, a fedett teniszpályák szürkésfehér
teteje látszik a kórház harminckettes szobájának
ablakából.

Rázza a hideg. Rajta kórházi takaró, azon a kisfiam
kék mackómintás pokróca, tőle kapta kiskorában, 
lábfejénél egy felesleges kórházi párna, az egész
halmon a sógornőjétől örökölt télikabát, fázom, 
mondja, ráterítem a saját kabátomat is, legalább 
huszonöt fok van, megfázol, kislányom, mondja,
aggódik.

Értem, mármint hogy énértem aggódik.
Jobban szeretném, ha nem gondolna rám, a
közöttünk lévő viszonyra, a kiszolgáltatottságára,
a lötyögő műfogsorára, a lekezelő nénizésre,
jobban szeretném, ha nem tudna róla, hogy itt most
eltolják, felfektetik, elfordítják, levetkőztetik, meg-
katéterezik.

Bepelenkázzák, branült szúrnak a kézfejébe, infúzió,
rutinszerűen vigasztalják, ez semmi, néni
kérem. Ultrahang, hideg zselé a hasra, kap két papír-
törülközőt, matat vele. A teste kilóg a lepedő alól, a teste 
általában lóg, félrenézek, ahogy lila karjára vissza-
tolom a takarót. Teste van, megértem, teste van 
anyámnak.

- Nekem ez a kedvenc versem. Nem tudok betelni vele, újra és újra olvasom. Somogyi Aranka kortárs költő, idén jelent meg a Testmértan című kötete, ez a vers is ebben található. Szinte bármelyik versét említhettem volna, mert mind-mind nagyon közel áll hozzám. Somogyi úgy tudja megírni a bánatot, olyan letisztultan és egyszerűen, önsajnálat és irodalmiasság nélkül, hogy épp ez a tisztaság és pontosság teszi fájdalmassá és a szó jó értelmében költőivé a szövegeit. Vérré válik abban, aki olvassa. Szerintem a mai magyar női líra egyik legfontosabb kötete a Testmértan. Mindenkinek ajánlom!

Pál László rovata
Tallér Edina fotósa: Farkas Csaba
Somogyi Aranka: internet