Országos díjugrató bírói továbbképzést tartottak február 14-én, Kiskunhalason a Hirling József Lovaspark rendezvényházában. A díjugrató szabályok változását dolgozták fel elsősorban a versenyek hátterében résztvevő versenybírók. A hazai bíráskodásban csak azok vehetnek részt, akik az aktuális éve szabályzatait elsajátítják és vizsgát tesznek belőle. A képzés második állomása február 24-én, Budapesten, a Kincsem Parkban lesz.
A Valentin napra eső képzésen a lovassport szerelmeseinek szigorúbb fele, a versenybírói karba tartozók adtak randevút egymásnak Kiskunhalason. A szerdai továbbképzésen a versenybírók csoportjának (26 fő) Schlezák Melinda és Kunné Fekete Alexandra, nemzetközi minősítésű versenybírók tartották a szakmai fórumot a Hirling Lovaspark pályaépületének felső szintjén.
Ahogy minden sportágban, úgy a díjugratásban is folyamatosan változnak a szabályok nemzetközi szinten, amit a nemzeti szövetségek lekövetnek, és a hazai szabályokat azok figyelembevételével alkotják meg. Ez a változtatás megtörtént, amit a január 21-én a Díjugrató Szakág közgyűlésén fogadott el a tagság (erről írt szerkesztőségünk, ide kattintva érhető el).
A nemzeti szövetségek saját hagyományaiknak megfelelően és a változó igények szerint évről-évre módosítanak a követendő normákon. Ezeket a szabályokat a lovasoknak is ismerniük kell, a betartatásuk pedig a technikai személyzet, a versenybírók feladata, akik évente több alkalommal képzéseken sajátítják az új ismereteket. A halasi képzésen az új versenybírók vizsgát tettek és a szintet lépő zsűritagok is tanúbizonyságot adtak az új ismeretek elsajátításáról.
A Díjugrató Szakág által előírt éves kötelező továbbképzésen, a versenybírók, a versenyirodák munkatársai két alkalom közül válaszhatnak. Február 14-én, Kiskunhalason az első versenybírói kurzust rendezték meg, amit február 24-én, a Kincsem Parkban (Budapest) folytatnak majd.
Kép-szöveg: Kovács Iván
A beszélgetés témája a régészeti életpálya; a szakember beszél az adásban a szarmata törzsekről, szokásaikról, a ránk maradt leletekről, különös tekintettel a térségünkben szerzett régészeti ismeretekről.
