Ismét remek találkozót szervezett a Kántor András Veterán Autós és Motoros Egyesülete, amely már huszonnyolcadik volt a sorban. Ahogy azt már megszokhattuk, a rendezvény utolsó, egyben egyik legnépszerűbb felvonása az a másfél óra, amelyet a halasi főtéren töltenek a két- és négykerekű járművek, valamint boldog tulajdonosaik. Halas szereti a veterán masinákat, a veterán masinák tulajdonosai pedig szeretik Halast.
Péntektől vasárnapig Kiskunhalas immáron huszonnyolcadik alkalommal volt a házigazdája a Kántor András emlékére megrendezett veteránjármű találkozónak. A szervező egyesület invitálására az egész ország területéről érkeztek autók, motorok, különleges masinák. A bázis ismét a Vári-kollégium volt, amelynek az udvarán már a megérkezésük után sokan megcsodálták a 30 évnél korosabb gépeket. Megfért egymás mellett a kelet és a nyugat, a kapitalista és a szocialista ipar egy-egy alkotása. A szombaton túraverseny eseménymentesen lezajlott és következhetett a várva várt vasárnap, amikor a halasi utcákon gurulhattak végig a járművek. Természetesen ismét megkoszorúzták a résztvevők Kántor András síremlékét, majd hangos dudálás közepette érkeztek meg a főtérre.
A halasiak ismét szeretettel fogadták a masinákat. Köztük volt egy olyan, amely a legendás Kisapáti István tulajdona és jelenleg kettő darab van belőle a világon. Több mint 110 esztendős és nagyon mutatós. De népszerűek voltak a Volgák, Ladák, az amerikai limuzinok, valamint az egykoron Diósgyőrben szolgáló Zuk tűzoltóautó is. A motorkerékpárokból is széles volt a típusválaszték, de a hozzáértők szerint a magyar Pannóniáknál nem volt szebb, jobb a világon. Nincs találkozó velocipédek nélkül, a néhány nappal ezelőtt még a Fábry Showban vendégeskedő Halápi Sándor már itt, a halasi főtéren tanítgatta az ifjúságot. Sok százan vettek részt a randevún, készült legalább ennyi fotó, videó és a házigazda klub már el is kezzte a következő találkozó szervezését.
Az Időrétegek legújabb adásában az archaeozoológiával, vagyis a régészeti állattannal foglalkozunk. Dr. Csippán Péterrel, az ELTE Régészeti Intézetének adjunktusával arról beszélgetünk, mit árulhatnak el az állatcsontok az egykori társadalmak táplálkozásáról, gazdaságáról, életmódjáról és kulturális szokásairól.
