A legtöbben, ha meghallják Kohout Zoltán nevét, elsősorban, mint újságíróra gondolnak. Most viszont megjelent első saját kötete Férfiak a völgyben – A meglepetés címmel. A Halasi Tükör korábbi főszerkesztője a könyvben saját és felmenői, leszármazottai életének meghatározó motívumait írta meg.
- Mit lehet tudni erről a kiadványról, mennyi idő alatt készült el?
- Sokkal nehezebb volt ez a munka, mint bármelyik cikk. Azokat valahogy – talán a rutin miatt – könnyedén meg tudtam írni. Ezen a könyvön viszont, ha mindent összeadok, több mint tíz évig dolgoztam. Lehet, hogy ez tehetséghiány vagy gyakorlathiány miatt volt így, nem tudom. Az ötlete egyébként baromi régi. Tizenhat éves koromban egyszer a budai várban volt egy nagyon izgalmas kertünk, és nagyon szerettem ott néha aludni. Egyszer ott ébredtem föl egy olyan álomra, ami csak egyetlen kép volt, egy teljesen statikus kép, se párbeszéd, se forgatókönyve nem volt az álomnak. De olyan erővel hatott rám, hogy ahogy felébredtem, rögtön felültem, volt otthon írógép, amiken lehetett játszani, és egyből elkezdtem legépelni.
- Mikor jöttél rá, hogy mit akar üzenni ez a történet?
- Akkor nem értettem még belőle semmit. És nem is értettem, még vagy 30 éven át, de aztán egyszer egy meditáció közben, a Pilisben megértettem. Onnan már úgy jöttem haza, hogy megjelent előttem az egész történetnek a teljes szerkezete. Aztán, mikor sikerült kellően a dolgok mélyére ásnom, akkor fél év alatt legépeltem az egészet, úgyhogy így született meg a könyv.
A kiadványról további részleteket hallhatnak az érdeklődők mellékelt videónkban.
Beszélgetésünk első felében arra keressük a választ, hogy milyen módszereket alkalmaznak az antropológusok a vizsgálataik során, valamint milyen információkkal tudják segíteni egy-egy régészeti lelőhely feldolgozását
