hirdetés
Varga Luca a Szilády Áron Református Gimnázium tanulója. A zene mindig is közel állt a szívéhez, már egészen kiskora óta zongorázik. Az évek során tanára, Vannayné Zádory Emőke felügyelete mellett fejlesztette zongoratudását igen magas szintre. Örömmel mesélt weblapunknak arról, miért is ezt a hangszert választotta anno.
- Határozottan emlékszem arra, hogy a bátyám zongorázott, én pedig táncoltam mellette, amíg gyakorolt. Aztán innen jött az ötlet, hogy odaüljek és nyomogatni kezdjem a hangszert. Addig próbálgattam, amíg el nem tudtam játszani a Boci-boci tarkát. Épp ott volt a nagynéném, ő javasolta szüleimnek, hogy vigyenek el zongoratanárhoz. Akkoriban nekem nagyon nehezen ment a köszönés, így anyukám azt mondta, akkor tanulhatok zongorázni, ha hangosan köszönök. Emlékszem, az első zongoraórámra. Beléptünk, és hangosan mondtam egy „Csókolom, Emőke néni” köszönést, így hát elkezdhettem tanulni zongorázni – árulta el Luca.
A fiatal tehetség a közelmúltban, eddigi zongoratanulmányai megkoronázásaként, több nagy volumenű darabot is megtanult, amiket a Halas Televízió kamerái előtt játszott el. Mint mondja, számára mindig is a zongora marad a legtökéletesebb hangszer.
- Ez tényleg a hangszerek királynője. Nagyon sok hangszínt meg lehet rajta szólaltatni. Sok olyan darab van, amiket eredetileg zenekarokra írtak, de egy zongorával is teljesen élvezhető formában elő lehet adni őket. Egyszerre mondanám egyszerűnek és nagyon nehéznek is ezt a hangszert. Ha az ember átadja magát a zenének, könnyű rajta játszani, de persze egyáltalán nem mindegy, hogy üti le a hangokat az ember, így összességében egy bonyolult hangszer.
Dr. Anders Alexandra segítségével az örökségvédelem jelenéről és jövőjéről beszélgetünk. Megtudhatjuk, hogyan óvhatjuk meg közösen tárgyi és épített emlékeinket, és milyen szerepe van ebben a szakembereknek és a helyi közösségeknek.
