Közel 42 év után vonul nyugállományba Kiskunhalas kulturális életének ikonikus alakja, Király Gábor. A Forrás-Új Tükör Klub legutóbbi összejövetelén őt köszöntötték, ünnepelték a Közösségek Házának színültig telt nagytermében. Ahogy megszokhattuk, a Király elemében volt, stand up komédiásokat megszégyenítő fényképes összeállítást prezentált a több mint négy évtizedről. A fináléban viszont már könnyes volt a szeme.
Király Gábor már az év elején megkezdte a visszaszámolást. Mi, aki nap mint nap vele voltunk, mindig kérdeztük tőle, Királyom, mennyi van még hátra? Tudtuk, hogy 2023 végén nyugdíjba megy. Az elköszönés királyos volt, pontosan úgy történt minden, mint amit az ő személyisége sugall. Vidám, közvetlen, személyes, időnként kissé szétszórt, de szeretnivaló. A Közösségek Házába egymás után érkeztek a vendégek, barátok, klubtársak, bringabarátok, ismerősök. Az utolsó Forrás Új Tükör Klubban némi túlzással még a csilláron is lógtak.
Lehetett érezni a felé áradó szeretetet. Ő pedig minden egyes pillanatát élvezte az előadásnak. Régi fotók, emlékek kerültek elő. Nem a megszokott, kronologikus sorrendben, hanem ahogy jött. Pont ez volt benne az őszinte, a pillanat varázsát megélt élmények tették teljessé az estét. Mosolyok, hangos kacajok, a közös múlt fűzte láthatatlan láncba a hallgatóságot. Meg a Király iránti tiszteletük. A vetítés végén aztán jött a meglepetés. A kollégákból álló zenekar élén az ünnepelt ült, énekelt. Vágóné Bárány Zsuzsanna megható sorai után Balogh Zsuzsa adta elő saját versét. Ilyet még nem láttam: a Gábor meghatódott, könnyes volt a szeme. Akkor pereghetett le előtte a közel 42 évnyi emlék. Egy Király sohasem mehet nyugdíjba. Ahogy ismerem őt, nem is fog.
Ebben az adásban azt járjuk körül, hogyan néztek ki a 11–13. századi falvak, hogyan éltek, dolgoztak és hittek az emberek az Árpád-kori Magyar Királyság területén.
