Halason az örök útkereső

Nos, ez a szabadságvágy el is döntötte sorsát. Képzőművésznek tanult, a budapesti főiskolán olyan, ma már jól ismert festők baráti társaságába tartozott, mint Deim Pál, Nádler István vagy Bak Imre. Az 1960-as évek elején elsősorban a modern nyugati művészet iránti érdeklődés kötötte össze őket. Az éppen lecsengő szocreált követően, a kor művészeinek nagy dilemmája volt, hogy az 1930-as évek modernizmusát folytassák, vagy közvetlenül kapcsolódjanak a kortárs nyugati avantgárd művészethez.

Simon Balázs halasi kiállításán is látható ez a bizonytalanság. Első művei, még a 30-as évek expresszív alkotásainak folytatói. Simon azonban úgy ítélte meg, hogy Magyarországon sok akadálya van a korszerű művészeti nyelv kialakításának. Ezért 1968-ban Franciaországba emigrált – ahogy akkor mondták, disszidált – és Párizs mellett telepedett le. Ettől kezdve Blaise Simon néven jegyezték műveit.

Már korábban, 1963-körül a Kecskeméten megismerkedett művészi zománckészítés alapjaival. Franciaországban ez az érdeklődése tovább erősödött. Maratott és egyéb, kísérleti zománcokat kezd készíteni. Eközben rátalál a művész hitvallását összegző szemléletre is, amit ő úgy fogalmaz, hogy rátalált az anyag szellemére, ugyanis a szellem megtestesülése maga az anyag. Ez a felfogás is bizonyos szabadság filozófiát takar, ugyanis aki kicsit is ismeri a zománckészítés technikáját, az tudja, hogy a zománc kiégetésekor sok esetben előre nem látható, váratlan szépség bukkan elő az anyagból.

 A szabadság másik dimenzióját a művész életútja testesíti meg. 50 év alatt 22 országban élt rövidebb-hosszabb ideig. Matrinique-től Indiáig bejárta a fel világot és mindenütt hatott rá a helyi kultúra és művészet szelleme, szemlélete. Ez a változatosság mutatkozik meg a Közösségek Házában ma nyíló kiállításon is. A bozótvágó kés ihlette emberfejformától a kapa és lapát alakú emberfejekig a törzsi művészet és mágia hatása egyértelmű a művein. Változatos és izgalmas Blaise Simon művészete, akárcsak életútja. 

Szűcs Károly