Vannak az életben olyan élmények, amelyeket soha nem felejtünk el. Vannak emberek, akiket örökre a szívünkbe zárunk. Vannak szépséges, lélekemelő események, amelyek után azt érezzük, egyszerűen jobbak, többek lettünk – írta Sári Kati, a József Attila Irodalmi Kör vezetője, a dabasi irodalmi körrel töltött hétvége után. Élménybeszámoló a cikkben.
Május végén, Kiskunhalason jártak a Dabasi Gyóni Géza Irodalmi Kör tagjai. A József Attila Irodalmi Kör meghívására városunkba látogató csapat sok pozitív élménnyel gazdagodott az itt töltött idő alatt. A hétvége eseményei kapcsán Sári Kati, a halasi egyesület vezetője írta meg gondolatait, melyeket alább közlünk:
„Egy esős délelőtt házunk elé érkeztek a Dabasi Gyóni Géza Irodalmi Körből tizennégyen. Arcunkon a viszontlátás öröme tükröződött. Összetartozásunk jeleként először feltűztük a közös jelvényt, amelyet Gál Misinek ezúton is köszönünk, majd együtt elénekeltük az Összetartozunk című dalt. Ezután bizony kijöttek a könnyeim: Marika egy csodálatos, mesés ajándékkosarat adott át, melynek egyik ékessége a Gyóni Géza Irodalmi Kör fennállásának 5. évfordulója alkalmából kiadott antológia az irodalmi klubtagok és klasszikus költőink alkotásaival. A kosarat Kufár Zsófika irodalmi klubtárs készítette, ahogyan a bűbájos levélkompozíciót is. A festett kosár tele volt finomságokkal. Lehet ezt még fokozni? Soós-Győrffy Katótól kaptam három szál gyönyörű papírrózsát is az előző évben ajándékozott papírszobor vázába. Elmondtam a két nap programját, majd egy kis pogácsázás, teázás után útra keltünk első úticélunkhoz, a Sàfrik-féle felújított szélmalomhoz ahol találkoztunk a József Attila Irodalmi Kör tagjaival.”
„Jó hangulatban érkeztünk a Csipkeházba, ahol volt szerencsénk megtekinteni egy országos csipkekiállítást is, valamint láthattunk, hogyan készül a világhírű halasi csipke, amely ma már hungaricum. Egyik vendégünknek annyira megtetszett a halasi csipke, hogy vásárolt egy gyönyörű albumot is, melyet mindannyiunkkal aláíratott. Közös fotózkodás után nem maradhatott el Markovits Mária csipkevarró és Dékáni Árpád rajztanár szobrának megtekintése sem. Sőt még a közelben lévő Búsuló kuruc szobrot is láthatták az érdeklődők. Az időjárás is kegyes volt hozzánk. Kisütött a nap.”
„Ezután utunk a Csetényi-parkba vezetett. Gyönyörködtünk az előttünk elterülő tó növény- és madárvilágában. A vállalkozó kedvűek felmentek a kilátótoronyba is. Túránkat a nádason átvezető fahídon folytattuk. Megállapítottuk, hogy most aztán tényleg fél méterrel a föld felett járunk örömünkben. A magaslesről a túloldalon legelésző vízibivalyokat láthattuk. Visszaindultunk a tanösvényen, majd találkoztunk a csapat másik felével, akik megkerülték a tavat, hogy a bivalyokat közelebbről is szemügyre vehessék."
„Szombaton reggel nálunk gyülekeztünk. Jánoshalmára vettük az irányt, egészen pontosan a Király lovastanyára, ahol újabb élmények vártak ránk. Itt csapatunk két részre oszlott. Amíg a csapat egyik fele sétakocsikázott, addig az ottmaradók gyönyörködtek a szépen gondozott őshonos állatokban, sétáltak a tó partján. Ebéd után egy kis beszélgetés, majd Marika megköszönte a két nap átélt élményeit, a szeretetteljes vendéglátást és elmondta, mennyire örül a két irodalmi kör barátságának. Végezetül pedig meghívta irodalmi körünket Dabasra."
„Én is kifejeztem hálámat, hogy elfogadták meghívásunkat, hogy együtt élhettük át az elmúlt két napot. Következett az elkerülhetetlen: a búcsú, amely bizony könnyesre sikeredett. Amikor kikísértük őket, és a kapuból visszafordulva, mosolyogva integettek, arra gondoltam: Ha ezt József Attila és Gyóni Géza látja odafentről, bizonyára mindketten nagyon büszkén mosolyognak. A két irodalmi kör barátsága új szintre lépett, tovább mélyült."
Ebben az adásban azt járjuk körül, hogyan néztek ki a 11–13. századi falvak, hogyan éltek, dolgoztak és hittek az emberek az Árpád-kori Magyar Királyság területén.
