hirdetés
Szilády 3.1. A diákok adták ezt a nevet a református intézménynek abból az apropóból, hogy éppen 25 esztendeje kapta vissza a református egyház. Az első időszak az alapítástól az államosításig, a második 1948 és 1993 között, a harmadik pedig a mai napig, a remények szerint még nagyon sokáig tart. A negyedszázados évfordulós ünnepségek egyik üde színfoltja volt az a tárlat, amely több mint száz évet fogott át és amelyen különleges tárgyakat állítottak ki.
Kiállítás a patinás Alma Mater folyosóján. Nem éppen hétköznapi és a tárlatoktól megszokott elrendezés volt ez, de aki végigsétált az aulától egészen a tanári szobákig több mint egy évszázadot ment az időben. Olyan tárgyakat, relikviákat láthattak az érdeklődők, amelyek jellemzőek voltak a Szilády Áron Gimnázium egy-egy korszakára. Ráadásul egy-egy asztalnál olyan diákok ültek, akik kötődtek a tárgyakhoz, tudtak azokról mesélni. Édesanyák, édesapák, nagyszülők, dédszülők féltve őrzött jelvényei, ballagós tarisznyái, jelvényei, bizonyítványai, füzetei kerültek elő és láthatta őket a szélesebb nyivlánosság is.
A legendás Horváth István, Pikó tanár úr naplója és néhány sportfotója, az akkori sporteredmények krónikája. Vagy éppen egy kissé kopott kitűző, amelyet egykoron büszkén viselt a tulajdonosa. A csipke tervezőjének, Stepanek Ernőnek a bizonyítványa, vagy éppen egy jókora kabala, amelyet jelen sorok írója és osztálytársai ajándékoztak a kilencvenes évek elején akkori osztályfőnöküknek, Palásti Károlynak.
Szilády 3.1. A gimnázium diákjai nevezik ezt a mostani korszakot. Bödecs Pál főigazgató emlékeztetett erre a kiállítás megnyitóján elmondott köszöntőjében, az első időszak az alapítástól az államosításig, a második 1948-tól az egyházi tulajdonba kerülésig tartott, a harmadik pedig 1993-ban kezdődött. Zenés staféta is volt ezen a délutánon az intézményben, tanárok, diákok muzsikáltak együtt. Bemutatták a 25 éves évfordulóra készült zászlót, amelyet Rácz-Fodor Katalin tervezett.
Dr. Anders Alexandra segítségével az örökségvédelem jelenéről és jövőjéről beszélgetünk. Megtudhatjuk, hogyan óvhatjuk meg közösen tárgyi és épített emlékeinket, és milyen szerepe van ebben a szakembereknek és a helyi közösségeknek.
