Gerner Csaba pályája Kiskunhalasról indult. Befutott színészként is közel áll hozzá a város. Tartja a kapcsolatot szeretteivel, ha teheti személyesen, most azonban más megoldásokat kell találni erre. A színházi közeg is megváltozott. A korábbiaknál is hangsúlyosabb szerepet kapott a közösségi média.
- Hogyan telik most egy-egy napod?
- Furcsa, hogy nem kell sehová sem menni. Egyrészt nagyon jó, hogy a családommal tudok lenni, együtt ebédelünk, vacsorázunk, filmezünk stb. A kialakult helyzet előtt ünnepnapszámba ment, ha együtt volt mindenki. Főzök, megszerelem, kijavítom azokat a dolgokat, amikre nem volt időm, sokat beszélgetünk. Időnként sétálunk egyet, biciklizünk, boltba megyünk, játszunk. Persze dolgozom is, videófelvételeket készítek, vágok, hanganyagokat mondok fel. Ezzel jól eltelik egy nap, néha nem is végzek a feladatokkal. Több színház vár tőlem ezt-azt. Például a Békéscsabai Jókai Színház „Netszínházában” elindítottam egy videósorozatot, amiben könyveket ajánlok olvasásra, természetesen egy kis részletet fel is olvasok belőlük. Másrészt viszont hiányzik a színház, kollégák, barátok.
- Bár fellépések nincsenek, a közösségi oldaladon időről időre jelentkezel új produkcióval. Mi motiválta a Ginere: Egypercesek sorozatot?
- Már régóta terveztem, hogy készítek valami ilyesmit. Most van rá időm. Az is fontos, hogy az Egypercesek sorozat együttműködésben készül a Westend Színházzal, kedves barátom és kollégám, Szomor György felkérésére készülnek a kisfilmek. Hirtelen annyi ehhez hasonló ötletem támadt, hogy lassan nem tudom utolérni magam. Az otthoni körülmények, főleg számítógép szempontjából, nem kifejezetten kedvezőek az efféle anyagok gyártásához, de időm van. Elfoglalom mással magam, amíg a számítógép dolgozik a képeken.
A bővebb interjút a Halasi Tükör április 22-i számában olvashatják.
A beszélgetés témája a honfoglaló magyarok őstörténete, a Kárpát-medencébe való érkezésük, hagyatékuk, különös tekintettel a Kiskunhalas környéki régészeti különlegességekre.
