Sokadik alkalommal zárjuk az évet a református imaházban Rákász Gergely koncertorgonistával. Törzsközönsége, rajongótábora jár hangversenyeire, szinte mindnyájan ismerjük egymást, s úgy gondoljuk, a művész urat is. Ám mindig meglep bennünket valamivel, a koncertek szinte zenei továbbképzéssel érnek fel, minden évben új és új ismeretekre teszünk szert.
Tudták-e önök, hogy „Pachelbelt a popzene nem hivatalos „keresztapjának” is nevezik, annyian koppintották le híres Ünnepi kánonja témáját. Köztük a leghíresebb „tolvaj” a tízéves Bach volt, aki bátyjától csente el a kéziratot és holdfénynél másolta.” (R. G.) Daquin Karácsonyi éneke (visszhangokkal) a Napkirály udvarában nyitotta a koncertet, majd megérkezett közénk Pachelbel Ünnepi kánonjával.
Arcadelt-Liszt és Schubert Ave Mariat küldött nekünk. Ezt követte Bach Dór-toccata-ja. Nagy utazást tettünk a barokktól a reneszánszon át a romantika világáig. A csodás dallamokon túl képekben is megismerhettük a korszakokat, s mindezt megkoronázta Rákász Gergely fantasztikus tudása a szerzőkről, nagyságukról-esendőségükről, gazdagságukról-szegénységükről. Csajkovszkijjal Szentpéterváron találtuk magunkat – Diótörő: A csokoládétündér tánca, Virágkeringő. Antalffy-Zsiross Dezső Karácsonyi harangjai a maga korában New Yorkot is lázba hozták.
A nem szűnő taps ráadást eredményezett: Mozart: Variációk egy gyermekdalra (Hull a pelyhes fehér hó) virtuóz előadását élvezhettük. S végül az örök Bachhal köszönt el tőlünk Rákász Gergely, aki szerint a zene a lélek akkumulátortöltője. Mi örömmel töltekezünk általa minden év december 30-án, hiszen összeköt minket az orgona, a zene, a művész szeretete.
Szöveg: L. Molnár Anna
Fotók: Pál László
A beszélgetés témája a honfoglaló magyarok őstörténete, a Kárpát-medencébe való érkezésük, hagyatékuk, különös tekintettel a Kiskunhalas környéki régészeti különlegességekre.
