Nagyon fontos számára a hitelesség. Kazi Roland diplomamunkája ütős lett. Úgy alkotta meg, hogy ne csak az egyetem berkein belül figyeljenek fel rá, és elérte célját. Kiállítási lehetőséget kínált számára Budapesten a Várfok Galéria. A kiskunhalasi születésű médiaművészt és animátort sikeres pályájáról kérdeztük.
- Nívós iskolában, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen média design szakon szereztél felsőfokú oklevelet. Nevedhez fűződik a Hiedelemverkli, ami egy interaktív kinetikus és multimédiás installáció. Mi hívta életre?
- Főleg a bizonyítási vágy. A képzőművészet felé szerettem volna menni, így fontosnak tartottam, hogy egy nagyon ütős diplomamunkát hozzak létre, amire nem csak az egyetem berkein belül figyelnek fel. Szerettem volna egy olyan kutatási témát találni, amiben autentikusan meg tudok szólalni, így esett a választásom a népszokásokra és a babonákra. A fogadtatás remek volt, a munka a rektori díjat is megkapta, valamint a Várfok Galériának is felkeltettem az érdeklődését, akikkel azóta is együtt dolgozunk. Legutóbb 2019-ben volt itt egy önálló kiállításom, …folyamatos jelen… címmel, idén pedig A Legek című csoportos tárlaton veszek részt két munkámmal, amit február 13-ig tudnak megtekinteni a látogatók.
- Milyen területen helyezkedtél el friss diplomásként?
- Az alkotói módszerem egy olyan irányba ment el, ami nem tartozik az eladható kategóriába Magyarországon. A gondolataimat főleg mozgó (kinetikus) művekben tudom igazán olyan formában átadni, amivel elégedettnek érzem magam. Ezek manapság filozofikus indíttatású konceptuális művek, ahol valójában a gondolatébresztést tartom fontosnak, a kivitelezés és az esztétikai szempontok másodlagosak. Minden mű megalkotása már a tervezéstől kezdve iszonyúan izgalmas. A képzőművészetben pontosan kell fogalmazni, minden egyes elemnek a helyére kell kerülnie, hogy ne menjen félre az információ, olyan akár egy mondatban a szavak megfelelő, nyelvtanilag pontos használata. Ha rosszul használjuk ezeket a szavakat, akkor elbeszélünk egymás mellett. Mivel van egy civil foglalkozásom is, nincs az a kényszer, hogy eladható művet kelljen létrehoznom. Így sokkal kötetlenebbül és őszintébben lehet alkotni, hiszen nem befolyásol semmi. Úgy gondolom ez a helyes, ha alkotás folyamán a pénz motiválja az embert, az már rég rossz.
Civil foglalkozásként az animációt választottam, annak ellenére, hogy sohasem tanultam előtte a szakmát. Autodidakta módon próbálkoztam vele, több-kevesebb sikerrel, viszont ezen felbuzdulva jelentkeztem egy animációs stúdióba és azt mondhatom, hogy ott kezdtem bele a szakma elsajátításába.
A stúdió fő profilja a gyermektartalom-gyártás. Ezek többnyire animációs sorozatok formájában jönnek létre. Többek között olyanok készülnek itt, mint a Bogyó és Babóca vagy a Kuflik. A gyártásban szinte minden munkafolyamatban részt veszek, a karakterépítéstől kezdve a layouton át (a figurák és a háttér előkészítése) egészen az animációig.
- Úgy tudom, a Magyar Televíziótól is kaptál felkérést animációk készítésére.
- A stúdióban vannak megkeresésre készült munkák is, de ezek elenyészőek. A Szabadság tér '56, illetve a Szabadság tér '89 című műsor animációs betétjeit készítettem, ennek már jó pár éve. Valójában a stúdió igyekszik olyan irányba haladni, ahol függetlenül saját fejlesztésű tartalmakat gyárthat.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap február 3-i számában olvashatják.
Portréfotók: Pál László
Alkotáskép: Kazi Roland
Ebben az adásban azt járjuk körül, hogyan néztek ki a 11–13. századi falvak, hogyan éltek, dolgoztak és hittek az emberek az Árpád-kori Magyar Királyság területén.
