Zene és néprajz

Hagyományaink ismerete kiemelkedően fontos a fiatal és az idős generáció számára egyaránt. A népszokások ismeretének célja a hagyományos paraszti kultúra és értékrend megismertetése – fogalmazott Végső István, a Pásztortűz Egyesület elnöke. Nagy Gábor néprajzkutató, népzenész a József Attila Múzeumot képviselte. A pásztoremberek zenei hagyományairól, hangszer- és hangkeltő eszközhasználatáról beszélt. A zene mellett a különféle, főleg a téli ünnepkörhöz tartozó, juhászokhoz kötődő ünnepekről is szó volt.

A magyar népzene pásztorrésze egy különálló, teljesen egyedi zenei kultúra. A pásztoremberek általában saját maguk készítette hangszereken játszottak: furulyákon, dudákon. Énekelni általában a legtöbben tudtak. Különféle hangkeltő eszközeikre mindig is büszkék voltak. Családon belül hagyományszerűen örökítették át ezt a tárgyi kultúrát. Vas László a Kiskun Múzeumtól érkezett. A közművelődési szakember előadása olyan hangszerről szólt, amely az őszi-téli vigasságokhoz kötődik. Kitért ennek kapcsán hagyományos népi összejövetelekre. 

- Ez a hangszer a Dél-Alföldre jellemző: a tekerőlant. Köznapi nyelven tekerőnek hívták. Mivel az őszi betakarítások után több idő volt mulatozásra, előkerült alkalmakkor. Akár kukoricafosztáskor is tekerőztek. Ez a hangszer a Duna-Tisza közén is igen népszerű és meghatározó volt. Mészáros Márta szintén a Kiskun Múzeumot képviselte. Az igazgató, néprajzos muzeológus az őszi és a téli ünnepkörhöz kapcsolódó étkezési szokásokat érintette. Rövid, átfogó ismertetőt adott a táplálkozáskutatás gyűjtéséről. Ezután jöttek a jeles napok, alkalmak. - Igyekeztem áttekinteni, hogy Halashoz milyen étkezési szokások kötődnek. Téma volt a múlt, ami talán kicsit példa is lehet nekünk ma, hogyan foglalkozzunk az étkezési szokásainkkal, az ételekkel, jelképeivel.