Ha bográcsozni támad kedvünk, de a klasszikus pörkölteket már kissé egyhangúnak találjuk, akkor remek alternatíva lehet a burgundi marharagu szabadtéren is elkészíthető változata.
Burgundi marharagu, bográcsban
Hozzávalók: 2 kg marhalábszár, 3 db vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál kacsazsír, 2 teáskanál sűrített paradicsom, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál Worcester szósz, 300 ml száraz vörösbor, ízlés szerint só, bors, kakukkfű, rozmaring, 3 db babérlevél, 3 db sárgarépa, 1/2 kg gomba, 1 marék gyöngyhagyma
Elkészítés: A húst felkockázom, és a zsíron megpirítom (több részletben), majd kiszedem a bográcsból. A maradék zsíron üvegesre pirítom a vöröshagymát. Hozzákeverem az apróra vágott fokhagymát és a paradicsompürét. A húst beleteszem a bográcsba, megszórom a liszttel és összeforgatom az egészet. Felöntöm a vörösborral, sózom, borsozom, beleteszem a zöldfűszereket és a Worcester szószt is, majd 1 órát főzöm, úgy, hogy éppen csak forrjon. A sárgarépát megpucolom, nagyobb darabokra vágom, aztán ez is mehet a lábosba. Az elforrt levet, vízzel pótlom, és kb. 2 órát főzöm még. Persze óvatosan bánok a vízzel, szem előtt tartva, hogy pörkölt sűrűségű szaft a cél. A gombákat félbevágom és a gyöngyhagymával együtt jól megpirítom. Amikor a hús megpuhult, belerakom a pirított hagymát és gombát, összerottyantom, és már kész is van. Autentikus körete a burgonyapüré.
Rita asszony
fotó: Szőri Attila
Vendégünkkel arról beszélgetünk, hogyan látták magukat és más népeket középkori őseink, és miben érezték magukat hasonlónak vagy különbözőnek a környező világtól. Szó lesz arról is, hogy a történeti forrásokban hogyan jelenik meg a „magyar” fogalom, mit jelentett akkoriban a „külföldi” vagy „idegen”, és hogyan befolyásolta ez a középkori társadalom önképét és kapcsolatait.
