
Az évek óta különböző fotópályázatokon eredményes Mókus Anita újabb külföldi sikerrel büszkélkedhet. A kiskunhalasi amatőr fotós grúziai Tbilisziben alapított Collect Art a Kaukázus térségének egyik aktív nemzetközi kortárs művészeti platformján kapott lehetőséget a bemutatásra, ráadásul a városunkban készült felvételekkel került be a kiadványba.
A kreatív és tematikus fotózás terén jó évtizede sikeresen és eredményesen nyújtja be pályázatait a Kiskunhalason élő Mókus Anita. Fotós elismeréseiről rendszeresen hírt adunk. Most egy külföldi művészeti platformban kapott lehetőséget Anita, hogy fotósként bemutatkozzon és a városunkban készült képekkel megismertesse a fotózás iránt érdeklődőket.
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy fekete-fehér fotográfiai sorozatom megjelent a Collect Art Black & White Photography című nemzetközi kiadványának 109. számában, valamint a kapcsolódó online kiállításon – írta örömmel teli büszkeséggel Mókus Anita közösségi oldalán. A 2020 óta működő, grúziai Tbilisziben alapított Collect Art a Kaukázus térségének egyik aktív nemzetközi kortárs művészeti platformja, amely a világ számos országából mutat be alkotókat.
A Kiskunhalason készült fotók a városi környezetben fellelhető tükröződéseket, nyomokat és csendes részleteket vizsgálják. A fekete-fehér fotográfia számomra lehetőséget teremt arra, hogy a figyelem a fényre, az árnyékokra, a formákra és a hangulatra összpontosuljon. A publikációban a képek mellett művészeti bemutatkozásom, művészi nyilatkozatom és egy velem készült interjú is helyet kapott. A kiadvány nyomtatott formában is megrendelhető – tette közzé Anita. Az alkotót sikerének hátteréről kérdeztük.
Hogy találtál rá a grúz platformra?
Egy nemzetközi művészeti pályázatokat gyűjtő brit platformon találtam rá a lehetőségre. Ez egy művészeket, fotósokat, kurátorokat és kulturális szervezeteket összekötő nemzetközi oldal, ahol kiállítási felhívások, pályázatok, rezidenciaprogramok, workshopok és egyéb szakmai lehetőségek érhetők el. Művészként arra használható, hogy az ember bemutassa a munkáit, pályázatokra jelentkezzen, kapcsolatokat építsen és új kiállítási lehetőségeket találjon.
Mi volt a bekerülés feltétele?
A pályázat világszerte nyitott volt fotósok számára. A bekerülés feltétele egy magas színvonalú fekete-fehér fotósorozat benyújtása volt, amelyeket egy kurátori zsűri értékelt művészi minőség, kompozíció, hangulat és az alkotás kifejezőereje alapján. A beválogatott alkotók online kiállításban és művészeti kiadványban szerepelnek, artist statementtel, biográfiával és interjúval együtt.
Milyen kollekciót választottál és miért?
A beküldött sorozatot azért választottam, mert nagyon közel áll ahhoz a vizuális és gondolati irányhoz, amivel dolgozom. A fekete-fehér fotográfia segít leegyszerűsíteni a látványt, és a hangsúlyt a fény-árnyék, a textúra és a kompozíció viszonyára helyezi, ami számomra fontos eszköz a csendes, hétköznapi pillanatok megfigyelésében. Ez a sorozat jól tükrözi azt a témát, ami érdekel: az emberi jelenlét nyomai, az elhagyott vagy észrevétlen részletek, valamint az a fajta történet, ami nem direkt módon, hanem finoman, hangulatokon keresztül jelenik meg.
A képeket Kiskunhalason készítettem, és különösen érdekes volt számomra, hogy szinte mindegyik egyetlen nap alatt született. Ahogy végigjártam a várost, egymást követték ezek a vizuális benyomások és részletek, amelyeket folyamatosan észrevettem és lefotóztam, így végül természetesen összeálltak egy egységes sorozattá.
Mi ennek a jelentősége, hogy bekerültél?
Azért fontos számomra, mert egy szakmai kurátori válogatáson keresztül kerültem be egy nemzetközi kortárs közegbe. Ez megerősít abban, hogy az a vizuális irány, amivel dolgozom, működik egy tágabb művészeti kontextusban is, és lehetőséget ad arra, hogy szélesebb közönség lássa a munkáimat. Emellett az is motiváló, hogy egy számomra kevésbé megszokott, Grúziában működő platformon keresztül jelenhetett meg a munkám, ami egy kicsit más nézőpontot és friss nemzetközi kontextust ad az egésznek.
A platformba kerülés mit jelent fotód pályád d szempontjából?
Számomra ez egy szakmai elismerés, mert ezek a megjelenések nem pénzdíjhoz kötöttek, hanem nemzetközi kiállításokon és publikációkban való részvételt jelentenek. Az utóbbi időben több hasonló nemzetközi válogatásban is szerepeltem, például a bristoli Circular Art Space VR kiállításán, valamint az Allora Gallery ‘Little Wonders’ online kiállításában, ami a közelről megfigyelt, apró részletek vizuális világára fókuszált. Ezek mind azt erősítik bennem, hogy az a szemlélet, amivel dolgozom - a csendes, részletközpontú, megfigyelésen alapuló fotográfia - nemzetközi szinten is értelmezhető és működő irány.
Lesz valami folytatása ennek a projektnek?
Ez nem egyetlen lezárt projekt (ez egy ördögi kör) hanem inkább egy folyamatosan épülő nemzetközi portfólió. Jelenleg több hazai és nemzetközi projektben is részt veszek: beválogattak egy szlovéniai fizikai kiállításra, ami már a megvalósítási fázisban van, emellett az ‘Abandoned’ témájú grúziai kiállításra is pályáztam. Továbbá a ‘101 kortárs művész’ könyvkiadásba való bekerülésre is jelentkeztem, ami szintén egy nemzetközi kurátorált válogatás- ez egy nagy álmom, mert egy ilyen kiadványban szerepelni komoly szakmai visszaigazolás és láthatóság lenne.
Milyen pályázati terveid vannak?
Több hazai és nemzetközi pályázati tervem is van. Köztük egy fekete-fehér fotográfiára fókuszáló nemzetközi pályázat, ahol a beválogatást követően a legjobb alkotó önálló kiállítási lehetőséget is kap. Ez különösen fontos számomra, és kifejezetten szeretnék bekerülni, mert még nem volt önálló kiállításom, és ez egy bakancslistás célom.
Dr. Anders Alexandra segítségével az örökségvédelem jelenéről és jövőjéről beszélgetünk. Megtudhatjuk, hogyan óvhatjuk meg közösen tárgyi és épített emlékeinket, és milyen szerepe van ebben a szakembereknek és a helyi közösségeknek.