Vannak olyan emberek, akiket a haláluk után még több mint két évtizeddel is napi szinte emlegetünk. Vajon mit szólna ehhez, vajon ő is így döntene-e? Vannak olyan emberek, akik földi létük befejezése után is tényezők a közéletben, a sportban. Az esetükben nem frázis, hogy azóta is pótolhatatlanok. Gulyás József, a Pók ilyen.
Annyi mindent kéne még elmondanom. Lehetne órákat, sőt, napokat is beszélgetni arról, hogy mi is történt 2004. január másodika óta. Abban is biztos vagyok, hogy nem minden tetszene neked, nagyon nem. Kérdeznénk is tőled, tanácsot is kérnénk, amit nem biztos, hogy megfogadnánk. Aztán az idő bebizonyítaná, hogy bizony neked volt igazad. Volt játékosaid azóta az élet sok területén megállták a helyüket. Akiket pedig a Tavaszban, vagy éppen a Sóstó Csárdában tanítottál a vendéglátás alfájára és omegájára, azok pedig önállóan folytatták. Biztos vagyok benne, hogy azokat a fogásokat, praktikákat alkalmazzák, amelyeket Tőled lestek el.
Pont olyan emberek hiányoznak a mai korból, amilyen Te voltál. Hiányzik az áldozatvállalás, az akarat, és hiányzik az, hogy a cél érdekében többen összefogjanak. Hiányzik az, hogy szükség esetén mindent egy lapra tegyünk fel, és ha netalántán kudarc ér, akkor abból is tanulva felálljunk, és újrakezdjük. Hiányzik a fanyar humorod, azok a mondatok, amelyen mindig betaláltak. Mint a csapataid, az ellenfelek hálójába. Elvégre egy Pók folyton a hálókat szövi...Huszonkét év, de ha megnézed a fotót, látod, most sem felejtettünk el. Sokan nincsenek rajta a képen, de lélekben Veled vannak. Az általad kitalált lencsepartik tovább élnek. Pont úgy, mint Te az emlékezetünkben...
Beszélgetésünk első felében arra keressük a választ, hogy milyen módszereket alkalmaznak az antropológusok a vizsgálataik során, valamint milyen információkkal tudják segíteni egy-egy régészeti lelőhely feldolgozását
