- Mióta túrázol?
- A túrázás elég korán jött, már gyermekként szerettem az erdőt járni. Alföldi gyerek vagyok, pontosabban kecskeméti, és amikor az iskolával kirándultunk, azt mindig nagyon élveztem. Szerintem ott indult el valami. Aztán a huszas éveimben jött elő igazán, hogy nagyon szeretnék már menni. A célpont pedig mindenféleképpen a hegyekben kellett, hogy legyen.
- Miért pont a hegyek? Alföldi embernek egy nagyobb domb is hegynek számít…
- Egyébként érdekes a kérdés. Mindannyian másmilyenek vagyunk. Engem, személy szerint a hegy vonzott leginkább. Azt gondoltam, hogy ott biztos jól érzem majd magam. Talán azért, mert az egyfajta fizikai, mentális kihívás, ahol magunkat is le kell győzni. Ez pedig akkor is tetszett, és azóta is tetszik nekem.
- Mi volt az első ilyen próbatétel?
- A Déli-Kárpátokban, a Gugu-csúcs megmászása volt az első ilyen kalandom. Nagyon klassz túraként éltem meg. Pedig elkapott minket a hegygerincen egy jégeső. Kemény volt, de azt kell mondanom, hogy gyönyörű tájakat láttunk. Mind a mai napig a fejemben van az, hogy oda bármikor visszamennék. Talán azért, mert nem annyira bejárt, népszerű része az a Déli-Kárpátoknak. Vad. Közelben van a Papusa-csúcs, a Peleaga-csúcs, amelyek igen közkedveltek. A Gugu más. Teremtett lélekkel nem találkoztunk a túra során, fent, a csúcson találkoztunk egy párral. Ott sátraztak.

- Hogyan kell elképzelnünk ezeket a kalandokat? Hegymászás vagy inkább túra, esetleg mindkettő?
- Ez hegytől függ, a Gugu inkább túrázós volt. Nyilván voltunk már olyan helyen, amelynek meghódítása mászós volt. Ilyen volt a Triglav, ahol nem nagyon került elő a túrabot. Nagyon keményen kellett mászni. Megszerettük a túrázást, és úgy voltunk vele, mi van még? Innen jött a hegymászás, mint következő lépés, kihívás. Azt néztük, hogy mi van a közelben. Nyilván új helyeken voltak meglepetések, mert nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Ott aztán látja az ember, hogy bizony az durvább, mint amire számítottál. Ha mászni kell, mászunk. Mindent meg lehet oldani. Egyébként a felfelé haladás kevésbé izgalmas, mint az ereszkedés lefelé. (mosolyog)
- Kell ezt tanulni?
- Saját tapasztalataimról tudok beszélni. Azt gondolom, hogy a mi esetünkben jó volt a fokozatosság. Nem máztuk meg kapásból a Triglavot, mert az nagyon durva lett volna. Lehet, hogy azzal el is ment volna a kedvünk az egésztől. Jó volt, hogy túrázással kezdtünk, majd elmentünk olyan túrákra, ahol egy részen mászni kellett. Megedződtünk. De szerintem ezt lehet látni. Ha kimegyek valahová és látok valakit, nagyjából tudom, hogy ő harmadszor van a hegyen, vagy 15 éves gyakorlattal rendelkezik. . A mozgásból lehet látni, ki, milyen rutinos.
- Végig többes számban beszéltél…
- Igen, a férjem a társam. Én vittem bele őt, nekem volt a dilim, hogy irány a hegy. Ő pedig tökéletes partner ebben. Korábban egyébként motorozni járt a hegyekbe, a dirt bike során nagyon sok szép helyet látott. Mondta nekem, hogy azokat jó lenne megnézni túrázás során is. Aztán ő is annyira megszerette ezt, hogy a motorozás elmaradozott.

- Nepál azért más liga. Tavaly novemberben ott is jártál.
- Véletlenszerű volt az egész. Nem mondom azt, hogy terveztem, vagy szerettem volna az utat, a túrát. A nővérem viszont igen. Ő megkérdezte, hogy vele tartanék-e?
- Tényleg, a testvéred is ilyen mászós?
- Egyáltalán nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy szereti az extrém kihívásokat, olyanokat, amely kiszakít a megszokottakból, a hétköznapokból. Azt mondta nekem, hogy ez a Nepál biztosan nagy kaland és jó buli lesz.
- Mit kell tudni az utazásról?
- Ez egy csoportos túra volt. Tizen voltunk, szerte az országból. Nagyon jó kis csapat jött össze. Én az utazás előtt készültem, edzettem, heti négy alkalommal. Tudtam, hogy melyik izmaimra lesz majd szükség. A nővéremnek nem volt ideje ilyenekre, és a többiek is azt mondták, hogy ők úgy gondolták, nem kell külön felkészülés. Elég sokat kellett repülnünk. Budapestről Katmanduba, Nepál fővárosába sem rövid az út, onnan pedig átmentünk Luklába.
- Ott azért már a felhők is közelebb voltak.
- Lukla 2860 méter magasan van, onnan trükkös volt az út első fele, körülbelül 200 méteres szintkülönbséget ereszkedtünk lefelé. Utána viszont csak felfelé, az Everest Base Camp 5364 méteren található, ami a túránk végállomása volt. Ki kellett lépnünk a komfortzónánkból.
- Egyáltalán milyen felszereléssel vágtatok neki az útnak?
- Élelem, több rétegnyi ruha, aláöltözet, pulóver alkotja a csomagunkat. Van egy tíz kilós csomag, amelybe pakolni lehet, ezt a porterek hozták utánunk. Nekünk volt egy hátizsákunk, amelybe 5-6 kilónyi felszerelés fért. Teaházakban aludtunk, ezeket a sherpák üzemeltetik. Ez az ő megélhetésük jelentős részét biztosítja.
- Lelkileg vagy fizikailag volt fárasztóbb?
- Napról napra fáradtabbak voltunk, egyre kevesebb volt az oxigén. Ezeken pedig túl kellett lendülnünk. Nem volt nehéz. Csak szét kellett néznünk. Az a táj, amely körbevett minket, mindenért kárpótolt. Minden holtponton, mélyponton átlendített. Folyamatos kilépés volt a komfortzónánkból. Egyébként az ötletadónak, a nővéremnek is nagyon tetszett, azt mondta viccesen, hogy haza sem jön.

- További úti célok vannak-e már?
- Engem a hegyek nem a magasságuk alapján vonzanak. Van olyan hely, ahová természetesen szeretnék eljutni. Azért, mert geológiailag izgalmas a táj. Ilyen az Azori-szigetek, megnézném, hogy milyen színes a faunája. Vulkánokat is felfedeznék, de természetesen a Himalája egyik hatezres csúcsa is szóba került már. De ez nem egy konkrét, kitűzött cél.
- Amikor nem túrázol, vagy éppen hegyet mászol, mit csinálsz
- Pedagógus vagyok. Harmadik éve már a Központi Református Általános Iskolában tanítom a diákoknak a földrajzot, és az angol nyelvet.
- Említetted, hogy Kecskeméthez köt a gyermekkorod. Hogy kerültél Kiskunhalasra?
- A férjem, Sándor jánoshalmi, miután őt megismertem, onnantól élünk Kunfehértón, és így kerültem Kiskunhalas közelébe. Kettő gyermekünk van, Mira és Alekszej.
- Ők is túráznak veletek?
- Azt gondolom, belenőttek. A lányomnak volt egy olyan időszaka, amikor nem volt hozzá kedve, mert azt mondta, hogy nehéz. Most már átlendült ezen, és nagyon büszke magára, amikor végigcsinál velünk egy túrát. A fiam mindig is szeretett mászkálni velünk.
- Ha kellene egy promóciós filmet készítened, amelyben a túrázás, mászás előnyeire hívnád fel a figyelmet, mi szerepelne benne?
- Jót tesz az ember önbizalmának, megmutatja, hogy mire vagyunk képesek, ami lehet, hogy olyan, amit magunk sem hittünk. A pozitív visszajelzések pedig jót tesznek a személyiségnek, és hitet ad. Ha ez sikerült, akkor más területen is erősebb lesz az önbizalmunk.
Jáger Levente

FÖLDRAJZ

Gugu csúcs: A Godján-hegység (Románia) legmagasabb pontja, amely 2291 méter magas.
Papusa csúcs, Peleaga csúcs: a Papusa csúcs, a maga 2508 méterével a Retyezát hegység (Románia) második csúcsa, a Peleagát (2509 méter) követi a 2500 méteres listán.
Triglav: Szlovénia és a Júliai-Alpok legmagasabb pontja a maga 2864 méterével.
Lukla: egy kisváros Nepál északkeleti részén, Koshi tartományban, a Solukhumbu körzet Khumbu Pasang Lhamu vidéki településén. 2860 méteres tengerszint feletti magasságban található, és népszerű hely a Himalájába látogatók számára.
Everest Base Camp: A Mount Everest lábánál található alaptáborok egyike, amely a hegymászók bázisaként szolgál az akklimatizációhoz és a csúcsmászáshoz. A legnépszerűbb, nepáli oldali (déli) tábor 5364 méteres magasságban fekszik .