- Volt valami előzménye gyermekkorodban annak, hogy éppen ezt a hivatást választod?
- Tősgyökeres kiskunhalasi vagyok. Nyolc éves koromban már érdekelt a KRESZ és meg is akartam tanulni. Édesapámtól kérdezgettem mindig, hogy milyen táblák vannak az utak mentén, ott miért kellett megállnunk az autóval a kereszteződésben. Sokat még nem értettem belőle, mert van egy sajátos nyelvezete a KRESZ-nek, de nagyon érdekelt. Alig vártam, hogy jogosítványom legyen. Ez 17 éves koromban meg is lett. Idősebb Kocsi Sándor volt az oktatóm, aztán ő lett az egyik példaképem. Többször bent ültem a háta mögött, néztem mit, hogyan csinál, hogyan kérdez, beszél, tanít. Akkor még nem gondoltam, hogy belőlem is oktató lesz, még el sem jutott a tudatomig, hogy én ezt szeretném csinálni.
- Milyen középiskolában tanultál, volt köze a műszaki dolgokhoz?
- Egyáltalán nem. Egészségügyibe jártam, utána pedig mérnök-informatikusnak tanultam, főiskolát végeztem. Egy területen sem dolgoztam egyetlen percet sem. Jött a gépjárművezető-oktatói hivatás és ez már 38 éve tart.
- Hol kezdődött?
- A Magyar Autóklub keretein belül indult a pályám, 1987 márciusában kezdtem. A saját Polski Fiat 126-osommal. Azóta több társaság, formáció volt már, amely a képzéssel foglalkozott, én maradtam Kiskunhalason, és maradtam oktató. 2020 óta saját vállalkozásom van, a Jogsima Autósiskola.
- Nem volt furcsa nőként beüli a jobb egybe, és tanítani a vezetést, amely a sztereotípiák szerint a férfiaknak megy jobban?
- Nagyon sok mindent tanultam az idősebb generációtól, és a férfi kollégáimtól. Azt kell mondanom, hogy jól fogadtak engem, mint kezdő oktatót, aki ráadásul még nő is volt. Nem én voltam egyébként az egyetlen, aki úgymond a gyengébbik nemet képviselte. Kótainé Zoltán Judit volt az első, de ő néhány év után abbahagyta.
- Emlékszel az első tanítványodra?
- Az első tanfolyamon nagyon megmaradt. Balotaszállásra szerveztem, az falusiak ismerkedtek a KRESZ-szel, a vezetéssel. Aranyosak, kedvesek, érdeklődőek voltak. Az akkori szokás szerint, a sikeres vizsga után kaptam tőlük felpucolt kakast, együtt örültünk ennek. Gyorsan hozzáteszem, hogy a kakas nélkül is nagyon boldogok lettünk volna. Jó kis társaság volt.

A bal egyben ülők először nem furcsállták, hogy egy nő ül a jobb egyben?
- Volt rá példa, hogy meglepetést okoztam ezzel valakinek. De én ott elsősorban nem nő vagyok, hanem oktató és közlekedési szakember. Biztos, hogy a hátam mögött mondták már, hogy mit akarok ott, a jobb egyben, de azt kell mondanom: a nők között is nagyon sok az ügyes sofőr.
- Ha már szóba került ez, mi a te tapasztalatod ezen a téren? A nők vagy a férfiak a jobb sofőrök?
- Egyiket sem jelenteném ki. Ez képesség kérdése a tapasztalatom szerint. A hölgyeknek talán a térlátása kissé fejletlenebb, de van ilyen probléma a férfiaknál is előfordulhat.
- Egyébként arról van statisztikád, hogy mennyi tanítványod volt az elmúlt 37 évben?
- Közel 9 ezer embert tanítottam. Nagyon sokat változott a közlekedés azóta, hogy elkezdtem oktatni. Több lett a jármű, sokkal nagyobb lett a forgalom. Ez nemcsak a tanulótól, hanem tőlem is sokkal élesebb figyelmet, koncentrációt követel meg. Ha hibázik a bal egyben a tanítvány, akkor nekem azonnal le kell reagálni, és ki kell javítani. Tévedhet a többi közlekedési résztvevő, és esetenként ezt is korrigálni kell. Régebben könnyebb volt talán, elég, ha csak a mostani komplex vizsgára utalok. A KRESZ változásai alapvetően nem könnyítették, vagy nehezítették a dolgunkat. Most viszont, ha majd a sebességhatárok emelkednek, mert ez a terv, akkor talán felszabadultabbak lesznek a sofőrök. Reméljük, a közlekedési vágyak kiélése figyelemmel, türelemmel fog párosulni.
- Soha nem felejtem el Zsivánovics István mondását: a közlekedés egy társasjáték.
- Maximálisan így van. Az utakon partnerek vagyunk, mindannyiunknak figyelni kell másokra, és persze saját magunkra is. Ha pedig olyan a helyet, kialakul egy veszélyes szituáció, akkor pedig segítenünk kell egymáson. Társasjátékot játszunk. Ez megvan egyébként az oktató és a tanuló között is. A bizalom a legfontosabb, e nélkül nehezen működik kettőnk kapcsolata.
- Van saját metodikád az oktatásban?
- Amit már említettem, a bizalom kialakítása a legfontosabb. Elmondom mindig, hogy legyen velem korrekt, becsületes, őszinte. Ha baja, problémája van, mondja el. Ha nem tud jönni, akkor sem kell mellébeszélni, legyen egyenes. A jó kapcsolat nélkül az a bizonyos társasjáték sem működik.

- Volt emlékezetes tanítvány, történet ebben a 37-38 évben?
- Persze. Fiatal, csinos hölgyként volt egy férfi tanítványom, még a kis Polszkival oktattam. Láttam rajta, hogy mindig zavarban volt. Egyébként ügyesen vezetett, nem volt oka az idegességre. Le is vizsgázott. Húsz évvel később, én éppen a kutyámat sétáltattam, amikor összefutottunk. Beszélgettünk néhány szót, és megkérdezte tőlem, hogy mondhat-e valamit. Szóba került az időszak, amikor vezetni tanult. Kíváncsi volt arra, hogy emlékeztem-e az ő zavarára? Mondtam neki, hogy igen, de akkor nem mertem megkérdezi az okot. Kiderült, hogy őt az zavarta, hogy én, nőként mit szólhatok ahhoz, hogy balfék módjára vezet. Megnyugtattam, hogy ügyes volt, meg nekem ez a munkám, hogy oktassak, segítsek. Megbeszéltük a dolgot, azóta is jóban vagyunk.
- A férjed, Horváth László is közlekedéssel foglalkozik, évtizedeken át volt balesethelyszínelő, mostanság vizsgáló. Szoktatok a szakmáról beszélgetni?
- Ezt nem lehet kikerülni. Ha változik a KRESZ, vagy éppen olyan baleset van, akkor persze, hogy szóba kerül. A családon belül ez bizony előkerül. A lányomat, Rebekát is én tanítottam vezetni. Ő egyébként a jogi egyetemen tanul. A Sziládyban tanult, először pszichológus szeretett volna lenni, utána jött a jog, büntetőjogász szeretne lenni. Pont most írt egy pályázatot, amely közlekedési témában született. Laci, és én is tudtam neki segíteni. Büszkék vagyunk rá, hogy a második helyen végzett.
- Közel négy évtized távlatában mit gondolsz, azt kaptad ettől a hivatástól, amire előzetesen számítottál?
- Amit vártam, amire számítottam, azt úgy érzem megkaptam. Tiszteltek, tisztelnek a tanítványok. Attól nagyobb elismerés nem kell, amikor olyan valaki hozzám irányítja a gyermekét, családtagját, aki nálam tanult. Van olyan család, akinek minden tagját én oktattam. Ez elismerés nekem, büszke vagyok rá. Azt hiszem, hogy a gépjárművezető-oktató is egy bizalmi pozíció. Szeretek autót vezetni, szeretem a közlekedést, szeretek tanítani.