- Angyal Péternek gyermekkorában volt már valamilyen kapcsolata a fényképezéssel?
- Valamikor tizenévesen a kezembe került a polcról az édesapám fényképezője egy Olympus Supertrip típusú kis kompakt gép. Akkor még nem sejtettem, hogy lassan két évtized múlva egy igazán megtisztelő és szoros kapcsolatba kerülök a márkával.
- Mit örökített meg az első saját képed?
- Ha a legelső fényképemre próbálok visszagondolni, akkor az egy családi pillanatot örökített meg. Viszont, ha az első természettel kapcsolatos fényképre gondolok vissza, akkor már az is a makró világból mutatott meg apró szeletet. Talán hangyát fotózhattam, úgy, hogy egy nagyítót tettem a kis kompakt fényképező objektíve elé és így borzalmas torzításokkal, de csak sikerült a hangyának valamelyik testrészét meglőni.
- Mi volt az első, leginkább inspiráló pillanat, amikor eldőlt, hogy profi fotós leszel?
- A profizmus sose volt vágyam, abba státuszba amúgy is a körülmények tesznek. A munkásságom után érdeklődők, a fotóimat szerető és azokat elismerő emberek helyeznek ilyen szerepbe. Én csak egy lelkes géptulajdonosnak vallom magam, aki szeret kísérletezni, alkotni, művészkedni.

- Miért pont a természet megörökítése lett a fő profilod?
- Mindig is imádtam a természetet járni, megcsodálni a körölöttönk lévő élővilágot. Ennek a lenyűgöző világnak a felfedezése a különféle objektíveken keresztül egészen magával ragadott. Azokat a csodákat, amiket a fotográfia által felfedezhettem, megismerhettem azokat másoknak is megakartam mutatni, hogy más is lássa azt, amit én látok.
- Mikor érezte úgy először, hogy na, igen, megtaláltam az én saját utam?
- Számtalan hobbi kipróbálása után, valahogy a fényképezésben egyből megtaláltam azt a fajta technikai bravúroskodást, amit megunhatatlanul imádok. A természettel való szoros kapcsolatot és azt a fajta művészkedést, amiben szabadon szárnyalhat a lelkem a fantáziám. A természetfotózáson belül, az éjjeli világ megmutatása és a makró élőlények dimenziójának a felfedezése az igazi otthonom.
- Az első siker?
- A legkedvesebb a számomra, ami nem egy nyeremény, hanem egy nagyon megtisztelő lehetőség volt. Amikor az „Élet a tarlón” című fotóm kerülhetett a Varázslatos Magyarország fotópályázat legszebb alkotásait összegyűjtő fotóalbum címlapjára. És a díjátadó gálán ugyan ez a fotóm egy több méteres molinón a Magyar Nemzeti Múzeum oszlopai között volt kifeszítve és én ott állhattam előtte. Na, akkor éreztem meg igazán a természetfotózás súlyát, hogy milyen messzire tud szárnyalni egy szép alkotás.

- Amikor készültem az interjúra, az első fotó, amit tőled láttam, az a Virágok tánca volt. Ez volt az UNESCO MNB és a Varázslatos Magyarország közös, Vizes élőhelyeink című fotópályázatának első helyezettje. Büszke vagy erre a képedre?
- A büszkeségen túl inkább hatalmas öröm van bennem, hogy pont egy olyan témában érhettem él egy ilyen kiemelkedő helyezést és figyelmet, ami a szívemnek egy nagyon kedves világa! Hogy a vizes élőhelyeinkhez és az azok élővilágához köthető ez a helyezés az egy felemelő érzés. A mocsarak, tavak, lápok, patakok, folyók és az azokban és környezetükben található növények és allatok sorsa nagyon fontos a számomra. Feledhetetlen élmény marad Dunavirágok végeláthatatlan rajában annak a fotónak az elkészítése a Duna hűvös vizében állva.
- Ha már így szóba került, neked van kedvenc fotód?
- Konkrétan egyet nem tudok kiemelni. Mindnek van egy története, egy olyan személyes varázsa, amit nem tud felülírni egyik vagy a másik. A kiállításba való válogatásnál is sírt-zokogott a szívem, hogy nagyon kedves fotók maradtak ki, mert vagy témában, színben, kompozícióban nem illett a többi közé és persze limitált volt a mennyiség is. Mindegyik mond, mutat és mesél valamit.

- Van-e példaképed?
- Természetesen van! Minden természetfotós, természetbarát, tiszta szívvel élő ember legnagyobb ikonja St. David Attenborough. Az ő természetfilmjein nőttem fel, megvan az összes könyve, imádom a kalandjait,a sztorikat, azt ahogy általa megismerhettünk a földünket, azt a helyet, ahol élünk.
- Az OM System Magyar Fotós Nagykövete vagy. Ez pontosan mit jelent?
- Egy fotós számára talán nincs is nagyobb elismerés, ha egy világmárka nagykövetének a legjobbnak választják abban a témában, amit csinál és azt az ő eszközeikkel valósítja meg. Ez egy olyan elismerés, amitől talán már nincs feljebb. Csak alkotni kell minél szebbet, minél jobbat vinni a márka hírét szerte a világba a zseniális alkotásokkal. Ha valaki információt akar az eszközeinkkel kapcsolatban, akkor pontos és segítőkész információval kell szolgálni. A lenyűgöző fotókon át megmutatni, hogy mire is képes az a rendszer, amit mi képviselünk!

- Kisvárdai születésű vagy. Hogyan és mikor kerültél Kiskunhalasra?
- Ilyen távokat az ember leginkább vagy pénz, vagy szerelem miatt tesz meg. Nálam a szerelem volt a mérvadó a Kiskunság természeti szépségeibe, adottságaiba fülig beleszerettem! Ez egy olyan csodálatos terület, ami szüntelen elkápráztat, beszippant, és nem enged. Főleg a fotós lelkemnek itt minden adott, amire csak vágyom.
- Az első kiállításod a Csetényi Élményparkban nyílt a közelmúltban. Milyenek a visszajelzések?
- A Zöld Közösségért Természetbarát Egyesülettel közösen létrehozott természetfotó kiállításom a visszajelzések alapján ékes dísze a Csetényi Élményparknak. Sokan látogatják gyönyörködnek a kiállított képek különlegességében, szépségében. A sociál medián keresztül rengeteg dicsérő és gratuláló üzenetet kapok, hogy milyen csodálatosak a fotókon elkapott pillanatok, milyen harmonikus és átgondolt, szépen felépített a kiállítás.
- Van-e bakancslistás téma, amely még hiányzik a gyűjteményedből?
- Minden! Amennyire csak lehet, szeretném megismerni, feltérképezni a kis hazánk élővilágát. Egyszerűbb megvalósítással, vagy művészkedve, de amit csak lehet, szeretném megismerni, megmutatni másoknak, a világnak, hogy lássuk és érezzük át, hogy milyen csodálatos a környezetünk, milyen színes az a biodiverzitás, ami szüntelen körülöleli az emberi életet, az életünket.
A fotókat Angyal Péter bocsátotta rendelkezésünkre