- Mi az első könyves élményed?
- Kunfehértón nőttem fel, az Állami Gazdaság területén volt egy könyvtár, ide jártam gyermekkoromban olvasnivalóért. Azután a 70-es évek végén átadták a falu új tékáját és a barátokkal már innen kölcsönöztük a könyveket.
A szüleimtől is jó mintát kaptam, és kiváló magyartanárom volt, aki sokszor ajánlott a tanulmányainkhoz kapcsolódó érdekes műveket. Így számomra már akkor is az olvasás volt a legjobb, a szabadidő hasznos eltöltésére. Azt már nem tudnám megmondani, hogy mi volt az első könyv, amit elolvastam. Viszont az Icinke-picinke mesekönyvet nagyon szerettem. Azt a szüleimtől kaptam, és nagy becsben tartottam. Kedvencem Weöres Sándor a Bóbita c. műve volt, máig szeretem a benne szereplő verseket. Ezt a könyvet a gyerekeimnek is megvettem. Vonzódtam a történelemhez, a Kinizsi Pálról szóló könyvet például 8-9 évesen sokszor elolvastam.
- Középiskolában is megmaradt az olvasás szeretete?
- A Szilády Áron Gimnáziumban tanultam tovább, így tanuláshoz szükséges könyvekért és a kötelező irodalomért a városi könyvtárba jártam. Talán érdekes, hogy gyerekként a fehértói könyvtár nekem otthonosabb, családiasabb volt. A könyvek szeretete viszont megmaradt. Kedveltem a történelmet, de végül a bajai tanítóképzőbe jelentkeztem. Egyébként jóval később, 2025-ben elvégeztem a történelem szakot is a szegedi egyetemen. Ha könyvet kell választanom mostanság, akkor is ez a témakör van az érdeklődésem fókuszában.

- A halasi könyvtár mikor jelent meg az életedben?
- Ez volt az első, és eddig egyetlen munkahelyem. 1988-ban végeztem tanítóként, könyvtárosként Baján, akkor kerültem ide. Ekkor Varga-Sabján Gyula volt az igazgató.
- Tőle mit tanultál?
- A könyvek és folyóiratok kölcsönzése mellett nagyon fontos, hogy az olvasók számára színvonalas és érdekes programok is legyenek a könyvtárban. Értékeket közvetítünk, közösségeket is építünk. Az olvasóvá nevelés, az olvasási kultúra fejlesztése is fontos küldetés. A neves magyar írók és költők közül sokan voltak a vendégei a halasi tékának. pl Jókai Anna, Eszterházy Péter, Nádas Péter, Szabó Magda, Spíró György, Závada Pál.
- Nyilván volt egy elképzelésed a könyvtárosi munkáról. Ehhez képest mit kaptál?
- Én nem gondoltam volna, hogy egy könyvtárban ekkora és ilyen élet van. Tanulmányaim során, amikor Baján voltam gyakorlaton, szembesültem azzal, hogy nemcsak olvasni járnak oda az emberek, hanem programok is vannak. Amikor pedig idekerültem Halasra, ez már nem volt akkora meglepetés. Szerintem nagyon jó dolog az, hogy a könyvtár egy kulturális helyszíntér.
Szerintem még nagyon fontos, és az elmúlt években már tudatosan csináljuk, az a nemzedékek összehozása. Olyan programokat szervezünk, pl. játszóházakat, bábelőadásokat, ahol együtt lehet az egész család akár a nagyszülőkkel is.
- Tapasztalatom az, hogy a könyvtár szerepe sokat változott az elmúlt években…
- Nagyon átértékelődött. Volt egy bevett könyvtári kép, amely főként az olvasásról szólt. Ez megváltozott, csakúgy, mint a felhasználói igények. Aki ide bejön, azt teljesen más kép fogadja, mint évekkel ezelőtt. Az olvasóterem is inkább programok és nem tanulás helyszíne már. Ez az internet megjelenésének is köszönhető, hiszen sok tananyag már online is elérhető. Mi is észrevettük azt, hogy a XXI. század kihívásai mást kívánnak. Ennek nyomán kialakítottunk egy közösségi teret, ahol igyekszünk minden korosztály számára változatos és igényes programokat kínálni.Van baba-mama klubunk, ahol a kicsik vannak főszerepben, és van a kézimunka körünk, ahol főként az idősebb korosztály talál kikapcsolódási lehetőséget. A társasjáték klubba pedig várunk mindenkit kortól függetlenül. Van lehetőség a német nyelvklubban a gyakorlásra. A kisebbek jeles napokhoz kapcsolódóan kézműves foglalkozásokon vehetnek részt, amelyeken a kapcsolódó népi hagyományokat is felelevenítjük. De részt vehetnek a gyerekek népi táncos foglalkozásokon is. Az új trendeket is követve már szabadulószoba és kvíz is várja az érdeklődőket. A sokszínű programkínálat annak is köszönhető, hogy élő és közvetlen kapcsolatunk a helyi intézményekkel, civil szervezetekkel. Arra büszke vagyok, hogy 2025-ben közel 8 ezren fordultak meg a programjainkon.

- Forradalmi változást jelentett a digitális világ megjelenése? Egyáltalán lehet az internetet könyvtárbaráttá alakítani?
- Abszolút, ehhez pedig alkalmazkodnunk kellett. Változott a könyvtárosi munka is. Egy-egy információ kérés kapcsán a keresés régen jóval több időt vett igénybe. Tájékozottnak kellett lennünk a legkeresettebb témákban. Az internet megjelenésével ez a folyamat felgyorsult. Azt azért megtanultuk, hogy a világhálón megjelenő információk közül szelektálni kell, és több forrásnak meg kell erősítenie. Ezt egyébként a könyvtári órák keretében a diákoknak is igyekszünk átadni.
- Egyébként milyen tapasztalatok vannak arról, hogy megmaradt-e még a klasszikus könyvtári varázs, és az, hogy egy új könyvnek nyomdaillata van?
- Szerencsére igen. Még mindig sokan választják az e-book helyett a könyvet. Vannak olyan olvasóink, akik régóta járnak hozzánk, de mindig jönnek új beiratkozók is. Nagy öröm, ha valaki bejön hozzánk este, vagy szombaton, akkor azt látja, hogy az otthonos, barátságos hangulatú gyermekkönyvtárunk tele van. A szülök, nagyszülők hozzák a gyermekeiket és unokáikat. Együtt játszanak mesélnek, beszélgetnek. A családias környezet biztosítása mellett természetesen nagyon fontos az olvasói igényeknek megfelelő, friss könyvkínálat beszerzése is.
- Kell egy jó kollektíva is, ugye?
- Elkötelezett, empatikus kollégáim vannak, akik nagyon szeretik a szakmájukat, és természetesen az igényeknek, kornak megfelelő megújulásokban is benne vannak. A közösségi oldalakon is folyamatosan jelen vagyunk. Program- és könyvajánlók mellet más érdekes és hasznos tartalmakat is gyakran megjelentetünk.
- Van olyan olvasó, aki akkoriban kezdett el könyvtárba járni, amikor Te idekerültél?
- Igen. Van több olyan olvasónk is, aki még, amikor én idejöttem középiskolás volt, később pedig a gyermekét is elhozta hozzánk. Ez arra is visszajelzés, hogy jól érezte magát nálunk, segítséget kapott tőlünk.
- Mennyire van ideje egy könyvtárigazgatónak arra, hogy időnként kicsit klasszikus könyvtáros legyen?
- Az olvasószolgálati munkából vezetőként is mindig kivettem a részem, minden nap találkozom az olvasókkal. Szombatonként is együtt dolgozom a kollégákkal. Az olvasószolgálatos munkát én mindig is szerettem, és ez azzal sem változott, hogy én lettem az igazgató. Emberekkel foglalkozni, könyvet ajánlani, az még most is nagyon fontos számomra.

- Reneszánszát éli az olvasás?
- Merem remélni, hogy igen. Azt gondolom, hogy az a sokszínű kulturális élet mellett azok a programok, amelyek itt vannak, hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre több olvasónk legyen. Aki eljön egy előadásra a Csillagászati Napok keretében, vagy a baba-mama klubba, könyvbemutatóra, az látja, hogy az adott témához kapcsolódóan számos könyvet talál nálunk. Sokan vannak, akik az ilyen alkalmak kapcsán iratkoznak be a könyvtárba.
- Úgy tudom, hogy folyamatosan képezted magad. Említetted korábban azt, hogy abszolváltad a történelem szakot is.
- 2008-ban informatika-könyvtár szakon végeztem, ott rengeteg segítséget kaptam ahhoz, hogy jól használjam az számítástechnikát, az internetet a munkám során. Szerettem volna még a programszervezésben is jobban elmélyedni, és ehhez közművelődési végzettséget is szereztem.
- Van még sor a tanulási bakancslistádon?
- Nyelvet szeretnék tanulni. Ez a terv régóta megvan, többször neki is futottam, ebben szeretnék most előrébb lépni.
- Mit szóltál akkor, amikor kiderült, hogy Te kapod a város közművelődési díját?
- Nagyon örültem, elsősorban a könyvtár miatt. Megható pillanat volt. Mindig el szokták mondani, és ez nálunk tökéletesen igaz, hogy ez az elismerés az egész kollektívának, az intézménynek szól.
- Kitől, honnan szereztél erről tudomást?
- Megmondom őszintén nem követtem akkor az események alakulását. Az egyik olvasónktól kaptam egy messenger üzenetet. Az a szeretet, amit azután kaptam, hogy a nyilvánosság is megtudta ezt, fantasztikus volt. Az utcán, a boltban, a könyvtárban, a templomban, piacon és még a moziban gratuláltak nekem. Nagyon jól esett minden ilyen gesztus.

- Szabadidődben egyébként van időd olvasni, és mi az, amivel még szívesen foglalkozol?
- Természetesen olvasok is, azt hiszem ez a kikapcsolódás az, ami igazán leköt. Ha egy jó könyvben el tudok merülni, akkor tényleg el tudom engedni a mindennapok gondjait, bajait. Ahogy már említettem is, szeretem a történelemmel kapcsolatos kiadványokat, de a krimiket, ismeretterjesztő irodalmat is szívesen olvasom. Szeretek moziba és színházba járni, és a túrázás is kikapcsol.
- Volt olyan pillanata az életednek, amikor azt érezed, hogy mást kell csinálnod?
- Volt, hogy gondolkodtam rajta. Gyermek-könyvtárosként dolgoztam, és nagyon jól éreztem magam a gyerekek között. Felötlött bennem, hogy a tanítói hivatást előtérbe helyezem. A pedagógus véna, a diákok tanítása az mindig is érdekelt és csodaszép hivatásnak tartom.
-A pályád elején elképzeltél magadnak egy utat. Ez megvalósult?
- Nagyon szerettem itt dolgozni már az elejétől fogva. Azt akkor nem láttam magam előtt, hogy még több évtized múlva is itt leszek. Nagyon jó kollégáim voltak és vannak. Tőlük sokat tanulhattam. Varga-Sabján Gyula könyvtárigazgató mindig támogatott a munkámban és ő ösztönzött a továbbtanulásra is. Rozsnyai Sarolta kolléganőm programszervezői tevékenysége is nagyon inspiráló volt. Olyan rendezvényeket hozott ide pl. színházi előadás, kávéház jellegű beszélgetések, amelyekre korábban nem volt példa. Mindkettőjüket máig a mentoromnak tartom.