
(►) A kistérség szociális munkásait köszöntötték
A Halasi Többcélú Kistérségi Társulás szakembereit köszöntötték a szociális munka napja alkalmából ma délután a Tiszti Klubban rendezett kistérségi ünnepségen. Fülöp Róbert, Kiskunhalas polgármestere köszöntőjében méltatta a szociális ágazatban dolgozók áldozatos munkáját, amely elmondása szerint jelentősen megkönnyíti az idősek, a rászorulók és a betegek mindennapi életét.
A városi és kistérségi ünnepségen átadták Kiskunhalas Város Szociális Ellátásért díját, amelyet 1996 óta ítélnek oda olyan személyeknek, akik sokat és kiemelkedő módon tettek a hátrányos helyzetű emberekért, csoportokért. Az elismerést Horváth Lászlóné, a HTKT Szociális Szolgáltató Központ ápolója, Ternyák Imréné, a Pszichiátriai és Fogyatékos Személyek otthonának ápolója, valamint Ráczné Míg Gizella, a Baptista Egyház Filadelfia Integrált Szociális Intézmény szociális gondozója kapták meg a fogyatékos személyek és pszichiátriai betegek ápolása területén végzett kiemelkedő és példamutató munkájuk elismeréséül.
A Halasi Többcélú Kistérségi Társulás 2009-ben a tragikus hirtelenséggel elhunyt szakember, Gép Károlyné intézményvezető emlékének adózva díjat alapított. Az elismerés, kitüntetést évente adják át azoknak a szociális szférában dolgozóknak, aki kimagasló színvonalon végzi munkáját. Idén Gép Károlyné-díjjal tüntették ki Madácsi Erzsébetet, a kunfehértói Gondozási Központ részlegvezetőjét, aki példás munkájával hozzájárult a kistérség szociális ellátás színvonalának emeléséhez. A díjakat és elismeréseket Fülöp Róbert, Kiskunhalas polgármestere adta át a kitüntetetteknek.
Az ünnepségen a Halasi Többcélú Kistérségi Társulás több munkatársa és már nyugdíjba vonult volt dolgozója is szakmai előléptetésbe és elismerésben részesült, amelyet Nyilas László, a HTKT Szociális Szolgáltató Központ igazgatója nyújtott át. Az ünnepségen a Kiskunhalasi Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és a Bibó István Gimnázium diákjai működtek közre.
Helyszínen készült fotóinkat ITT tekinthetik meg az érdeklődők.
Kép-szöveg: Pozsgai Ákos