Kékben, képben látni a világot (galéria)
Hétköznapinak és megszokottnak semmiképpen sem szabad nevezni azt a kiállítást, amely csütörtökön este nyílt a Közösségek Házában. Tegyük a szívünkre a kezünket, hányan tudjuk azt, hogy milyen egy cianotíp fotó? Nos, aki szereti a kék színt, a különleges látásmódot, a kissé extrém látványt, az mindenképpen nézze meg Anda Tamás és Bodrogközi Szilárd tárlatát, amelyet Lucskai Vincze haikui tesznek még teljesebbé.
Behunytuk a szemünket, hallgattuk közben Szécsi Zoli gitárjátékát, aztán gyorsan kinyitottuk és rápillantottunk a Közösségek Házának kistermében kiállított képekre, teljes volt az élmény. Aztán elolvastuk Lucskai Vincze haikuit, és kinyílt egy másik világ. Aki arra számít, hogy nagyon szép és mutatós fotográfiákat lát, a megszokott kidolgozottsággal, az biztosan csalódni fog. Az első kérdése az lesz, miért kék minden? A válasz egyszerű, Anda Tamás és barátja, alkotótársa Bodrogközi Szilárd egy 177 éve kitalált eljárással készíti ezeket a fényképeket. A cianotíp alkotásokat bemutató tárlat csütörtökön este nyílt.
Ahogy Anda Péter a megnyitójában elmondta, ez a technika nemcsak vegyszerekkel való bűvészkedés, hanem a végeredmény még jobban kiemeli a kép lényegét. Mielőtt a közönség átélhette volna az élményt, egy rendhagyó játékra invitálták a résztvevőket. Nem minden haiku volt a helyén, mindenki kapott a kinyomtatott kis műremekekből és tetszése szerint helyezhette el azokat a képeknél. Érdekes volt látni a töprengő, tűnődő, aztán széles mosollyal, öles léptekkel a fotográfiák felé lépkedő hölgyeket és urakat, hogy aztán egy csipesz segítségével a helyére kerüljenek a haikuk. Érdemes áldozni időt, tűnődni, olvasni a sorokat, aztán olvasni a fotókat, végül a kialakult képpel a lelkünkben visszatérni a kék világból a hétköznapok szürkeségébe.
