Ők nem kérdeznek feleslegesen, csak a legfontosabbakról. Ők egyetlen percig sem gondolkodnak, ha kell, bemennek oda, ahonnan más menekül. Ők tűzbe, vízbe, a magasba, a mélybe mennek értünk. Ők, akik akkor könnyeznek, amikor senki sem látja. Ők a tűzoltók, akiket Szent Flórián napja kapcsán ünneplünk május 4-én.
A tüzet nemcsak oltani, hanem tisztelni is kell. Aki egyszer magára öltötte a védőruhát, a sisakot, becsatolta a mászóövet, felvette a légzőt, és vett egy nagy levegőt, mielőtt elindul a bevetésre, az jó tudja ezt. Ez egy hivatás, nem csupán egy szimpla munka, vagy feladat. Ez az életük része. Menteni a menthetőt, életet, anyagi javakat, értékeket. Bemenni a lángok közé, a füstbe úgy, hogy az orruk hegyéig sem lehet látni. Szemébe nézni annak a sérültnek, aki roncsba szorult, és várja, hogy kiszabadítsák. Reményt adni a reménytelenségben. Kezet nyújtani a mélybe, aztán felmászni a magasba. Lelkeket ápolni a tragédiák idején. Izgatott gyerkőcöknek megmutatni, hogy milyen is belülről a tűzltoóautó. Büszkén mosolyogni akkor, ha valaki annyit mond, köszönöm, hogy léteznek! Május 4-e van, Szent Flórián napja. A hivatásos, önkormányzati, önkéntes tűzoltókat ünnepeljük, akikre mindig számíthatunk Kiskunhalason is!
Dr. Anders Alexandra segítségével az örökségvédelem jelenéről és jövőjéről beszélgetünk. Megtudhatjuk, hogyan óvhatjuk meg közösen tárgyi és épített emlékeinket, és milyen szerepe van ebben a szakembereknek és a helyi közösségeknek.
