Ők nem kérdeznek feleslegesen, csak a legfontosabbakról. Ők egyetlen percig sem gondolkodnak, ha kell, bemennek oda, ahonnan más menekül. Ők tűzbe, vízbe, a magasba, a mélybe mennek értünk. Ők, akik akkor könnyeznek, amikor senki sem látja. Ők a tűzoltók, akiket Szent Flórián napja kapcsán ünneplünk május 4-én.
A tüzet nemcsak oltani, hanem tisztelni is kell. Aki egyszer magára öltötte a védőruhát, a sisakot, becsatolta a mászóövet, felvette a légzőt, és vett egy nagy levegőt, mielőtt elindul a bevetésre, az jó tudja ezt. Ez egy hivatás, nem csupán egy szimpla munka, vagy feladat. Ez az életük része. Menteni a menthetőt, életet, anyagi javakat, értékeket. Bemenni a lángok közé, a füstbe úgy, hogy az orruk hegyéig sem lehet látni. Szemébe nézni annak a sérültnek, aki roncsba szorult, és várja, hogy kiszabadítsák. Reményt adni a reménytelenségben. Kezet nyújtani a mélybe, aztán felmászni a magasba. Lelkeket ápolni a tragédiák idején. Izgatott gyerkőcöknek megmutatni, hogy milyen is belülről a tűzltoóautó. Büszkén mosolyogni akkor, ha valaki annyit mond, köszönöm, hogy léteznek! Május 4-e van, Szent Flórián napja. A hivatásos, önkormányzati, önkéntes tűzoltókat ünnepeljük, akikre mindig számíthatunk Kiskunhalason is!
A beszélgetés témája a honfoglaló magyarok őstörténete, a Kárpát-medencébe való érkezésük, hagyatékuk, különös tekintettel a Kiskunhalas környéki régészeti különlegességekre.
