Diószegi Balázs Munkácsy-díjas festő, a művészi pályájának zenitjét városunkban töltő alkotóról tartottak kerekasztal-beszélgetést pénteken délután a Thorma János Múzeumban. Diószegi művész-szakmai értékelése mellett, különleges és összetett személyiségével is foglalkoztak a Szakál Aurél vezette diskurzusban. A meghívott szaktekintélyek Tóth Károly és Székely Gábor voltak. Az eseményen a művész-tanár volt tanítványai is részt vettek, sőt Diószegi portrét is hozott magával egyikük.
Különleges beszélgetésre hívták az érdeklődőket a Thorma János Múzeumba pénteken délután. Június 12-én 17 órától a Diószegi Balázs művészete kerekasztal beszélgetésen idézték meg a festőművész életművét, alkotói munkásságának jelentőségét és hatását. Szakál Aurél nyugalmazott múzeumigazgató Tóth Károly, a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársával és Székely Gáborral, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért felelős Minisztérium referensével beszélgetett a Munkácsy-díjas festőről.
Képgaléria megtekintése (17 db kép)
Az eseményt Kocsis Zsuzsanna, a Thorma János Múzeum igazgatója házigazdaként nyitotta meg. Mint a vezető mondta: Intézményünk számára fontos, hogy időről időre lehetőséget teremtsünk olyan alkotók életművének bemutatására és újragondolására, akik maradandó értékeket hoztak létre és akiknek munkássága a mai napig hatással van kulturális örökségünkre. Diószegi Balázs ilyen alkotó volt. Művészete egy olyan életút lenyomata, amely szorosan kapcsolódik az Alföldhöz, annak embereihez és hagyományaihoz. Az igazgatónő elmondta, hogy a beszélgetés célja a Diószegi életműhöz közelebb kerülés, művészettörténeti jelentőségének megismerése, valamint felidézni azokat a személyes és szakmai nézőpontokat, amelyek segíthetnek Diószegi Balázs jobb megértésében.
Képgaléria megtekintése (17 db kép)
A moderálást végző Szakál Aurél két kérdéssel kezdte a beszélgetést, amelyeket a közönség felé intézett. Ki az, akit tanított Diószegi Balázs és kik azok, akik rendelkeznek valamilyen alkotásával. Sokan emelték mindkét kérdésre a kezüket jelezve, hogy az érdeklődők többségének személyes élménye, kötődése volt a Munkácsy-díjas művész-tanárhoz.
Képgaléria megtekintése (17 db kép)
Az est során felidézték az 1914-ben született Diószegi Balázs ifjú korát, az élet és művészi pályájának sorsfordító helyszíneit. Szó esett a stílusról, amelyet sajátos és jól felismerhető arcok, portrék, alföldi jelképek jellemeztek, az ő általa kedvelt sötét, markáns vonalakkal, formákkal megjelenő színvilágban. Az alkotói korszakát a szocialista rendszerben megélő Diószegiről Tóth Károly művészettörténész azt mondta: korszakában Diószegi érvényes volt, de nem akart érvényesülni. Ez a fajta rendszertől való különállás végig jellemezte munkásságát.
Képgaléria megtekintése (17 db kép)
Székely Gábor, történész, művészettörténész, a Diószegi motívumokra hívta fel a figyelmet. Az utolsó magyar parasztfestőként ismerté vált Diószegi jellegzetességeit hangsúlyozta. Az arcok megjelenítését, a portrék egyszerűségét és azok kifejezőerejét. Mint az alföldi táj minimalista megjelenítője, a nagy és jól felismerhető, mélyszínű alakzatokat vászonra vivő, a vidékre jellemző háziállatok és paraszti munkavégzést ábrázoló alkotó tulajdonképpen besorolhatatlan. Programfestői mivolta ugyanakkor jól nyomon követhető a következetes alföldi témaválasztásban.
Képgaléria megtekintése (17 db kép)
Az estébe nyúló talk-sow szerű eseményen kérdésekre adtak lehetőséget a szervezők. Ennek során többen beszámoltak személyes élményeikről Diószegivel összefüggésben, sőt egy általa 50 évvel ezelőtt készült portré is előkerült jelenlévő tulajdonosától, amit egy véletlen találkozásuk alkalmával rajzolt róla a festő. A kérdések-feleletek után Kocsis Zsuzsanna igazgató köszönte meg a közönség aktív részvételét, egyúttal felhívta a figyelmet a június 20-án (egy hét múlva) sorra kerülő múzeumok éjszakájára, ahol színes programokkal várja vendégeit a múzeum.
Dr. Anders Alexandra segítségével az örökségvédelem jelenéről és jövőjéről beszélgetünk. Megtudhatjuk, hogyan óvhatjuk meg közösen tárgyi és épített emlékeinket, és milyen szerepe van ebben a szakembereknek és a helyi közösségeknek.
