Az ismeretlen ismerős Tájház
Hol van az a Tájház? Ott található, ahol a szódagyár volt? Az a nádtetős épület, amitől nem messze a cipész is dolgozik? Teszik fel időről-időre ugyanazokat a kérdéseket az emberek, ha a Tájházra terelődik a szó.
Lássuk, hogy mit is érdemes tudni erről a helyi látnivalóról?
A kiskunhalasi Tájház épületét a 18. század közepén redemptus (az 1745-ös önmegváltási mozgalomban résztvevő gazda) telekként mérték ki. A 19. században a Baki és az Orbán családok birtoka lett. Ők emelték 1879-ben a most is látható régi építményeket. A nádtetős, tornácos főépület mellett gazdasági építmények is szolgálták az itt élő emberek életét. A nagygazdaház egy tipikus alföldi háromosztatú épület, szabadkéményes konyhával. A hátsóépületben kamra, istállók, ól, cselédlakás és kocsiszín található. Jó száz éve még teljesen megszokottak voltak az efféle építmények. Sőt, ezek voltak jellemzőek a térségünkre. Mára már csak valóban néhány hírmondója maradt ennek az háztípusnak.
Ám vajon miként is lesz egy ingatlanból tájház?
A két világháború között már elindult a paraszti kultúra épített örökségének mentése, de a világégés ezt a folyamatot megakasztotta. 1962-től kezdődhetett meg a munka, amelynek során - a mára UNESCO világörökség részeként számon tartott – magyar tájház-hálózat létre jött. Települések sora jelentkezett ehhez a törekvéshez, és alakította ki a régi parasztházakból a ma is megcsodálható tájházakat.
Kiskunhalas viszonylag későn csatlakozott a mozgalomhoz. Vorák József 
múzeumigazgató javaslatára 1977-ben jelölték ki a „Marx téri” épületet Tájháznak. 12 másik parasztház volt még a „jelöltlistán”, de végül a Baki család lakóhelyét találták alkalmasnak. A tervek jók voltak, és a szándék is megfelelőnek tűnt, viszont ezzel egy időben megkezdődött - a nem messze fekvő - Végh-kúria felújítási munkálata, amely felemésztette a régmúltat bemutatni kívánó Tájház fejlesztésre szánt összeget is. Mint oly „sok” műemléki épület egy ideig ez is szociális lakás lett.
A kilencvenes évektől próbálkozások sora kezdődött annak érdekében, hogy valóban legyen tájháza településünknek. A Kiskunhalasi Városvédő és Városszépítő Egyesülethez, majd a BKMÖ Thorma János Múzeumhoz, 2007-től a Halas Galériához került az ingatlan. Látogathatósága ettől kezdve vált megoldottá. 2013-tól a Halasi Média és Kultúra Kft. üzemelteti az Eskü téri épületet, ahová várják az érdeklődőket, akik kíváncsiak a 19-20. századi református, paraszti-nagygazda emberek életmódjára.
(Előzetes bejelentkezés után látogatható hétfőtől péntekig 10-18 óra között: 77 423-232, 06 30 8576-077, istvan.vegso@gmail.com)
Végső István
Fotó: Jamrik Lajos
