Boldogság felé

A reális történet azonban többet ígér egyszerű művészettörténeti fontoskodásnál. A kiállított képek valóban vázlatok, de gyakorlatilag teljes értékű festmények. Nem is igazi  vázlatok, inkább kisebb méretű, de festői értelemben teljes értékű előképei egy-egy megvalósítandó és Berki Viola művészetét meghatározó, 5-6  méter hosszúságú faliképnek.

A két kép története szorosan összefügg. 2011 tavaszán, előzetes megbeszélést követően felkerestem Szabó Károlyt, mivel tudtam, hogy a Városháza házasságkötő termének falán lévő, Halasi pannóként ismert, öt méter hosszúságú Berki festmény az ő tanácselnökségének idején, 1986-ban készült. Szabó Károly kedves és segítőkész volt. Ahogy bevezetett a nappalijába, azonnal feltűnt ez a Berki kép. Tüzetesebben megnéztem, majd lefotóztam. Ezt követően ültünk le beszélgetni. Ő elmondta, hogy ajándékba kapta Violától a festményt, amely valóban előképe a később elkészült Városházi faliképnek. Ő árulta el azt is, hogy van a festménynek egy párdarabja, amely egy városi szociális intézménybe került. Károly ezt követően bőven fejtette ki kapcsolatának alakulását Berki Violával, amely nem volt Viola neheztelésétől mentes, és  amely elsősorban nem is a tanácselnöknek, hanem Kiskunhalas város korábbi elöljáróinak szólt. A harag közvetlen előzménye az 1970-ben átadott új pártházig vezetett. A korábbi Úttörő Ház helyén felépült új pártszékház konferenciatermének díszítésére, a kor szokásainak megfelelően egy nagy falikép elkészítésére írtak ki országos pályázatot. Berki Viola is indult ezen a megmérettetésen, és meg is nyerte azt. A helyi pártvezetés azonban nem kívánta megrendelni a nyertes képet, ugyanis azon Viola a halasi legendáriumokból ismert huszár- és betyártörténeteket örökíttette volna meg.  

Barcsay Jenő festőművész, a zsűri elnöke hiába támogatta Viola munkáját, a helyi pártvezetés a kép témája megvalósításától mereven elzárkózott. Nyilván a párt szempontjából nem tartották megfelelő szellemiségű alkotásnak. Ez vérig sértette Violát, akinek családja már korábban is sok hátrányt szenvedett az elmúlt negyed évszázad során.  Ezt követően a mélyen lokálpatrióta Viola alig tette be a lábát Halasra. Szabó Károly ismerte ezt a történetet, és miután tanácselnökké választották, ha úgy alakult a pesti útja, mindig felkereste Violát a József-körúti lakásukban. Minden találkozáskor  virággal kedveskedett neki. Viola lassan kezdett megenyhülni, és megbeszélték Szabó Károllyal, hogy a város egy nagyobb megbízást ad neki. Viola maga választotta ki a Városháza házasságkötő termét a leendő falikép céljára. 1986-ban mutatta be a két vázlatot. Az egyik a Boldogság felé, a másik a János vitéz címet viselte.  A Thorma János Múzeumban most kiállított két vázlat volt az a két kép. A választás egyértelmű volt. Szabó Károlyék a halasi Városháza és a református templom tornyát is megörökítő képet választották. A Boldogság felé című halasi pannót máig is ott láthatjuk a házasságkötő terem falán.

Viola nem csak élete egyik fő művét alkotta meg ebben, hanem kárpótlást is kapott a korábbi sérelmekért: a képen visszatérnek az 1970-ben elveszett betyárok és huszárok is. A Boldogság felé fő témája azonban a szeretet, a férfi és a nő kölcsönös vonzalmának örök témája. Viola ezért is festett olyan jelenetet a kép centrumába, amely egyszerre ered az ókori görög mitológiából, és a magyar népi-nemzeti legendáriumból. Ez pedig Árgyélus királyfi és Tündér Szép Ilona története. Ez a sztori a 17. században jelent meg ilyen formában  Magyarországon. Gyökerei azonban Párisz, trójai herceg és a spártai Szép Heléné szerelmi történetéig, Homérosz Iliászáig vezetnek vissza. Ez a történet volt az ókori világ talán leghíresebb szerelmi története. Viola ezt a témát emeli ki a Boldogság felé című képén, hirdetve a szeretet és a szerelem örök szépségét.

Miután Szabó Karcsiék szintén ezt a témát választották a városházi pannó témájául, amely 1988-ra el is készült, Viola a vázlatot a tanácselnöknek ajándékozta. Így láthattam én ezt a képet tavalyelőtt Szabó Karcsi lakásában. A kép párdarabja után is elkezdtem nyomozni, az pedig a Nyúl-utcai intézetből került elő.

Berki Viola a pannó elkészülte után is jó kapcsolatot ápolt a halasi városvezetéssel. Ennek volt következménye, hogy 1999-ben mintegy 130 képét ajándékozott a városnak.  De ez már egy másik történet.

Szűcs Károly