Archívum
Madarász Lilla üdvözlete Franciaországból
Üdvözlet Franciaországból címmel 2011. szeptember 24-én szombaton 15 órakor fotókiállítás nyílik az ITI-ben.
Lilla szeptember 3-án érkezett haza, a diákcsere élményei elevenednek meg a fotókon.
Egy kis ismertető:
A Kiskunhalasi Rotary Club és a Bibó István Gimnázium 2011 tavaszán diákcserékről aláírt együttműködési megállapodást. A nyári szünetben már két diákcserét is támogatott a Club.
Péterfia Judit Dél-Afrikába utazott a támogatás eredményeként, Madarász Lilla pedig Franciaországba jutott el. Judit a hazaérkezése után, Lilla pedig az utazás előtt fogadta vendéglátó külföldi diáktársát.
A Rotary Club folyamatos, támogató kapcsolatot tart a támogatott diákokkal, akik a Club összejöveteli alkalmain megjelennek, beszámolnak tapasztalataikról. A Bibó-gimnázium is hasonlóképpen segíti a csere résztvevőit.
A diákcsere első helyszíne Kiskunhalas volt. Itt töltött 2011. július 17-től augusztus 6-ig három hetet Madarász Lilla franciaországi, Andrezéből érkezett cseretársa, Baptiste Musset. Baptiste iskolája az Université catholique de l'Ouest, ahol a kereskedelmi nyelvek szakra jár, angol, spanyol, portugál nyelven beszél.
A diákcsere első helyszíne Kiskunhalas volt. Itt töltött 2011. július 17-től augusztus 6-ig három hetet Madarász Lilla franciaországi, Andrezéből érkezett cseretársa, Baptiste Musset. Baptiste iskolája az Université catholique de l'Ouest, ahol a kereskedelmi nyelvek szakra jár, angol, spanyol, portugál nyelven beszél.
Franciás könnyedséggel
Madarász Lilla osztja meg franciaországi élményeit a 2011. augusztus 19-i levelében.
Nem tudom, hol is kezdjem, mit írjak le elsőnek… Még nem ébredtem fel az óceánillatú ötnapos álmomból (:
Egy kétezer fős faluban élek, Andrezében, és egy hatalmas mediterrán házban töltöm mindennapjaim. A család (Alain, Catherine és Baptiste) nagyon kedves, közvetlen és vendégszerető.
Madarász Lilla osztja meg franciaországi élményeit a 2011. augusztus 19-i levelében.
Nem tudom, hol is kezdjem, mit írjak le elsőnek… Még nem ébredtem fel az óceánillatú ötnapos álmomból (:
Egy kétezer fős faluban élek, Andrezében, és egy hatalmas mediterrán házban töltöm mindennapjaim. A család (Alain, Catherine és Baptiste) nagyon kedves, közvetlen és vendégszerető.
Még csak két napja érkeztem meg Franciaországba, amikor öt taggal gazdagodott a család, mivel vendégek jöttek Párizs külvárosából. Később még két unokatestvér csatlakozott hozzánk, így a poitiers-i élményparkba már egy kisebb hadsereg indult el. Tíz ember társaságában nem tud unatkozni az ember: egy percre sem tudtuk abbahagyni a nevetést. Két napot töltöttünk el a Futuroscope-ban, de sajnos nem tudtunk mindent kipróbálni: ahhoz egy hét is kevés lenne.
Andrezében kellemes nyári idő fogadott minket, így a kertben vacsoráztunk. A vacsorák tökéletesek: a francia konyha nem hiába olyan híres. A mediterrán ízek, a különleges sajtok, sőt még a vacsora hangulata is varázslatos.
Az időjárás nem mindig kedvezett nekünk, így nem sétáltunk és nem fürdőztünk annyit a medencében, mint azt szerettünk volna, de így is kellemesen teltek a napok. Kártyajátékokkal, beszélgetésekkel, bowlingmérkőzésekkel ütöttük el az időt.
Öt nappal ezelőtt az óceán partjára mentünk egy üdülővárosba, Les Sables d’Olonne-ba. A lakás csupán harminc méterre volt a parttól. Napközben a parton voltunk, éjszakánként pedig a zenészekkel, bohócokkal és mutatványosokkal teli utcákat jártuk.
Így telt el ez a két hét. Sajnos most nem tudom a felét sem leírni annak, amit szeretnék, mert holnap korán indulunk egy esküvőre.
Öt nappal ezelőtt az óceán partjára mentünk egy üdülővárosba, Les Sables d’Olonne-ba. A lakás csupán harminc méterre volt a parttól. Napközben a parton voltunk, éjszakánként pedig a zenészekkel, bohócokkal és mutatványosokkal teli utcákat jártuk.
Így telt el ez a két hét. Sajnos most nem tudom a felét sem leírni annak, amit szeretnék, mert holnap korán indulunk egy esküvőre.
Második levél Franciaországból
Lassan véget ér az utazásom. Pedig reméltem, hogy örökké fog tartani…
Az utolsó levelem még az esküvő előtt írtam. Azt hiszem, írok az esküvőről, mivel Magyarországon nem voltam ehhez hasonlón... Először a polgári esküt néztük meg, ami rendkívül családias és könnyed volt: mindenki nevetett és tapsolt. Ezután egy nagyon apró templom felé vettük az irányt, hogy „Isten színe előtt” is kimondhassa az ifjú pár a boldogító igent. A ceremónia után szappanbuborékokkal fogadtuk őket a templom bejáratánál. Ezután egy modern épületben láttak minket vendégül, ott töltöttük a délután nagy részét. A vacsora, illetve a lakodalom egy öreg malomvendéglőben volt, a hajnalig tartó tánccal együtt. Másnap ugyanott találkoztunk, hogy megbeszéljük az esküvőn történteket és még egyszer gratuláljunk az ifjú párnak.
Lassan véget ér az utazásom. Pedig reméltem, hogy örökké fog tartani…
Az utolsó levelem még az esküvő előtt írtam. Azt hiszem, írok az esküvőről, mivel Magyarországon nem voltam ehhez hasonlón... Először a polgári esküt néztük meg, ami rendkívül családias és könnyed volt: mindenki nevetett és tapsolt. Ezután egy nagyon apró templom felé vettük az irányt, hogy „Isten színe előtt” is kimondhassa az ifjú pár a boldogító igent. A ceremónia után szappanbuborékokkal fogadtuk őket a templom bejáratánál. Ezután egy modern épületben láttak minket vendégül, ott töltöttük a délután nagy részét. A vacsora, illetve a lakodalom egy öreg malomvendéglőben volt, a hajnalig tartó tánccal együtt. Másnap ugyanott találkoztunk, hogy megbeszéljük az esküvőn történteket és még egyszer gratuláljunk az ifjú párnak.
Másnap a „Kenguruk kertjébe” látogattunk el. Az állatok elfogadják az ételt az ember kezéből, meg lehet őket simogatni és közöttük lehet tölteni a napot. Nem találom a szavakat, hogy milyen aranyosak is voltak a kenguruk. (:
Nemrég Nantes-ba látogattunk el, két napot töltöttük el ott. Imádom a várost: tele van élettel, kultúrával és folyamatosan fejlődik. A fiatalokra és a jövőre koncentrálnak, mindenhol tervek és lehetőségek vannak. Ellátogattunk egy falhoz, amire Nantes múltját és jelenét festették le egy különleges perspektívából. A festmény élettel teli, részletekben gazdag és a mögöttes tartalma is különleges. Ez után Nantes szigetére látogattunk, hogy megnézzük a tizenkét méter magas robotelefánt, amely vizet fröcsköl és sétálgat a szigeten. Majd egy Verne Gyula képzelt világát bemutató kiállítást is megtekintettünk.
A tegnap éjszakát Tihany testvérvárosában, Saint-Florent-le-Vieil-ben töltöttük, mivel magyar est volt. Tíz éve rendezik meg ezt a kellemes rendezvényt, ahol néptáncosok és egy kórus is fellép, hogy ízelítőt adjon a magyar kultúrából. Az este fénypontja a közös vacsora, ahol gulyást és pörköltet szolgálnak fel egy pohár magyar borral. Lehetetlen leírni, milyen örömmel töltött el az első magyar szó, amit hallottam.
Már csak hat napom maradt: igyekszem minél jobban megélni a pillanatot, mielőtt még késő lenne. Az egyik szemem sír, a másik nevet…
