Megemlékezés a holokauszt évfordulóján, Kiskunhalason
A 69. évfordulón koszorúzással, megemlékezéssel és gyászimával rótták le kegyeletüket a résztvevők a holokauszt több mint 264 helyi áldozata előtt. A gyászmegemlékezés - amelyet a városi zsidó hitközség és az önkormányzat szervezett - gyertyagyújtással és Raáb András hitközségi elnök köszöntőjével kezdődött, majd dr. Róna Tamás PhD rabbi idézte fel a vészkorszak társadalmi hátterét és mondott imát az áldozatokért. A megemlékezésen jelen volt Feldmájer Péter is.
Dr. Róna Tamás rabbi beszédében úgy fogalmazott: egyedül a Teremtő képes arra, hogy ítéletet mondjon emberek és népek felett, és ő tud belelátni a szívekbe, ezért hozzá fordulunk a gyász perceiben. - Azokra emlékezünk, akiket kitaszítottak, akik elveszítették vagyonukat, hazájukat, s akiket végül haláltáborokba hurcoltak.
Pedig ezek az emberek a magyar kultúrán nőttek fel, magyarnak vallották magukat - fejtette ki a rabbi. Mint mondta, minden bűn, bűn marad, legyen bármilyen színezetű. Tagadni, átírni és feléleszteni e tetteket: ennél nagyobb bűn nincs - fogalmazott. A megemlékezésen közreműködött Raáb Gábor operaénekes és a Terasz Társulat.
A beszédeket követően a zsinagóga falán elhelyezett a mártírok névsorát tartalmazó emléktábláknál gyászima hangzott el. A megemlékezésen pártok, egyházak, közintézmények és társadalmi szervezetek is képviseltették magukat. Első alkalommal, a rendszerváltás előtti utolsó-és utáni, valamennyi volt, és a jelenlegi városvezető együtt vett részt a megemlékezésen.
Kiskunhalason 1944-ben bezárták az izraelita elemi iskolát, ahová sok keresztény is járatta gyermekét. A német megszállást követően a kormány rendelete értelmében a halasi zsidóknak is sárga csillagot kellett viselniük, valamint megtörtént a vagyoni és létszámbeli összeírásuk.
A polgármesteri hivatal és a rendőrség május 22-étől a zsinagóga udvarán és a környező utcákban, valamint az akkori Schneider-cég, vagyis a baromfifeldolgozó területén kialakított gettókba kényszerített a zsidóságot. Innen június 17-én hurcolták el őket Szegedre.
A halasi zsidók közül a hazai átlagnál többen élték túl a vészkorszakot. Ennek oka az volt, hogy többségüket nem az auschwitzi megsemmisítő lágerbe, hanem Strasshofba, egy Bécs melletti elosztó-munkatáborba deportálták. A több mint 700 fős zsidó közösségből a munkaszolgálat és a deportálás után így is 264-en már soha nem térhettek haza.
Kép, szöveg: Pozsgai Ákos
{phocagallery view=category|categoryid=941|limitstart=0|limitcount=0}
