Gazdaság
Miért nincs Halason aranybányászat?
Kiskunhalas nem tudja végigvinni azt, amit például Kisszállás évek óta sikerrel űz: a parlag földek, kertek közérdekű megművelését. Úgy tűnik, nemcsak a munkát megalapozó pályázati helyzet ellentmondásai állnak az útban, hanem a községi-városi életforma közötti különbségek is. Kár. Néhány évvel ezelőtt Kisszálláson egy füst alatt találtak megoldást egy sokrétű problémára.
A magányos, gazosodó porták rendbetételével a közfoglalkoztatás hatékonyságát erősítették, a kert- és földműveléssel pedig rendkívül olcsón juttatták utánpótláshoz a helyi intézményrendszer élelmezését. Az elhagyott vagy idős tulajdonosaiktól már nem művelt kis kertek hasznosítása révén a társadalmi összetartozás-tudat is új dimenziókat kapott atelepülésen. Az ötlet 2007-ben merült fel a mintegy kétezer fős településen, még a Start-munkaprogram előtt.
A községvezetés azzal vállalta át a parlagos kertek művelését tulajdonosaiktól, hogy az ott nevelt termények a községet illetik. Mind több porta csatlakozott, hiszen az idősebbek, az elköltözött vagy eleve nem ott lakó tulajdonosok válláról is levette a gondot a közösségi program. Akkor úgy aposztrofáltuk a kezdeményezést, hogy a községben megtalálták az aranyat a parlagfű között. Jó startot vettek Kisszálláson sorozatban vették igénybe a pályázati segítséget a rendszer fejlesztéséhez. Az utóbbi években körülbelül 12 millió forintos nagyságrendben szereztek gépeket, eszközöket a folyamathoz. Korábban a Megyei Területfejlesztési Tanács, később a START-munkaprogramhoz kötött beszerzési alapokhoz folyamodtak.
Először egy 35, majd egy 50 lóerős, multifunkcionálisan felszerelhető traktort és a kertészkedéshez szükséges munkagépeket hoztak a községbe. Ma már van talajművelő, burgonyaültető, illetve ekével, talajmaróval és fűkaszával felszerelhető jármű is. Emellett saját forrásból biztosítják a művelés költségeit – magvakat, növényvédőszert és egyebeket. Mindezzel évente 25-30 embernek adnak munkát: az utóbbi években több, mint 120 főnek, akiknek a közösségi aktivitáson túl morális és egzisztenciális előnyt is jelent a közfoglalkoztatásbani kertművelés. Jobb és olcsóbb is a saját Időközben – mondta lapunknak a napokban a helyi polgármester – Kisszálláson a korábban bérbeadott önkormányzati földeket is visszabérli a község.
Kispál István azt is elmondta, hogy míg korábban kiadták ezeket, most az önkormányzat már maga műveli ezeket: többek közt hagymát, borsót, paprikát, babot és céklát termelnek, de ma már csak a fűszerpaprika-ültetvény nagysága is eléri a 4 ezer négyzetmétert. Ezek nemcsak egészségesebbek és finomabbak, de nyilván olcsóbbak is, mint ha kereskedelmi láncolat végén vásárolt – például import – termékek lennének. A termények egy kis részéből adott esetben a kertes házak tulajdonosai részesülnek, a túlnyomó többségük természetesen a közellátásba kerül, a helyi konyhára. – Ezzel a beszerzéssel csak a tavalyi évben 7-800 ezer forintot spóroltunk meg. Jók a kilátásaink, idén még ennél is nagyobb lesz a megtakarításunk – mondta a polgármester.
Halason több ízben előkerült már ez a téma a városvezetés különféle fórumain – rendre és mindeddig eredménytelenül. A városházi illetékes szerint bürokratikus: pályázati és elszámolási akadályai vannak egy ilyen program halasi adoptálásának. Barta József városfejlesztésiosztályvezető a kiszállási példa kapcsán arról beszélt: bátorságra vall belevágni a mezőgazdasági profilú közfoglalkoztatásba.
A pályázati segítség feltétele ugyanis – többek között –, hogy a rendszernek nyereségesnek kell lennie. Továbbá jelenleg olyan apparátus sincs, amely kellő szakszerűséggel folytathatná ezt a munkát. Egy következő probléma az, hogy a városnak nincs olyan nyilvántartása, amely az ilyen célokra igénybe vehető telkekről, földterületekről képet adna. A válság után sokan kivándoroltak Halasról is, sokan koruk, elfoglaltságuk vagy más okok miatt nem tudnak gondoskodni ingatlanukról: telkeik, kertjeik közül sokban csak a parlagfű és a gaz nő, de ezekről lista nincs – így ezek közösségi célú hasznosítása sem tervezhető.
Aztán van még egy szomorú, de nehezen vitatható érv, amely már nem bürokratikus, hanem társadalmi, közhangulati vonatkozásokra utal. Míg egy kisebb településen szegről-végről mindenki ismeri a másikat, egy elidegenedett városban a bizalmatlanság is akadálya egy hasonló programnak. A kertművelő közfoglalkoztatásnak nyilvánvalóan elengedhetetlen minimumfeltétele, beengedjék a munkásokat az ingatlanra A közfoglalkoztatás világát közelről ismerők szerint erre tömegesen aligha volna esély manapság.
Szöveg-fotó: Kohout Zoltán
