1848 hőseire emlékeztek Halason is (galéria)
Kiskunhalason nem maradt el a március 15-i megemlékezés. Az előzetes tervek még arról szóltak, hogy vasárnap a Központi Általános Iskola diákjai adnak műsort a filmszínházban, ám ezt a koronavírus elleni intézkedések miatt le kellett mondani. A fiatalok még pénteken, zárt ajtóknál előadták az ünnepi műsort, ezt a Halas Televízió rögzítette és vasárnap 21 órakor vetíti le. A változtatások miatt az Országzászló emlékmű lett a megemlékezés szabadtéri helyszíne.
Az ünnepélyes zászlófelvonásnál a Kiskunhalasi Lovas bandérium tagjai álltak díszőrséget, majd a Városi Fúvószenekar játszotta el a Himnuszt Lauer Zsolt karnagy vezetésével. A megemlékezésen a szabadságharc korabeli katonadalokat énekeltek a sziládys diákok Andáné Vastag Andrea és Palásti Károly felkészítő tanárok irányításával. Az ünnepségen Kovács Teodóra Krisztina lelkipásztor- iskolalelkész mondta el gondolatait a szabadságharcosokra emlékezve. Véleménye szerint a XIX. sz. közepére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem lehet emberek és népek felett diktatórikus hatalommal uralkodni.
- Európa több országában több évszázados dinasztiák érezték magukénak a jogot a-hatalom, pénz, szabadság kérdésében,- emberek élete felett dönteni. A reformkor épp azáltal nevezhető „reformkor”-nak, hogy a drasztikus változtatások szükségét sokan úgy érezték politikai reformokkal be lehet tölteni. Ám a történelem bizonyította, hogy drasztikus változásokhoz nem elméletekre, hanem tettekre van szükség. Európában sorra lobbantak fel a forradalmak tüzei. Ezen a napon, 1848. március 13-án éppen Bécsben, melynek híre még a korabeli kommunikációs formákat tekintve is futótűzként ért Magyarországra. Március 15-én fiatal értelmiségiek mondták ki mindazt, ami addigra már az egész ország szívét feszítette, s indultak el együtt jobbágy, paraszt, egyetemista, polgár és nagybirtokos, tudós és művész, hogy cselekedjenek, tegyenek azért, hogy megváltozzon, amit mindenki rossznak tartott. Ismerős jelenetek megannyiszor hallott események a Pilvax Kávéház, Landerer és Heckenast Nyomdájának elfoglalása, 12 pont, Nemzeti Dal, a Nemzeti Múzeum lépcsője, Táncsics kiszabadítása és az esti emelkedett hangulatú ünnepi opera előadás egy forradalom, egy szabadságharc legendás kezdete voltak – mondta a lelkipásztor
Kovács Teodóra Krisztina a hitvallásáról is beszélt az ünneplőknek, véleménye szerint a kokárda színei szimbolizálják mindazt, amelyért elődeink harcba szálltak 1848 tavaszán.
- Először is a piros… A szív szimbóluma az én számomra. Maga Biblia is azt tanítja: a szívre vigyázni kell, a gondolatokra, az érzésekre, mert abból indul ki minden. Hogy elutasítóak, kemények engesztelhetetlenek, mindenben kritikát találóak vagyunk-e, vagy a másik emberrel békességet és szeretetet, elfogadást és elengedést munkálunk-e, azon múlik, mi van a szívben. De a piros szín az áldozat szimbóluma is. A szívben döntöm el, hogy karba tett kézzel nézem-e míg mások erejüket megfeszítve dolgoznak e nemzetért, de akár ezért a városért, s városunk közösségéért, és távolról kiáltom nemtetszésemet, vagy áldozatot vállalok, erőt és időt odaszánva a feladatokban a tökéletességre törekedve megteszek minden tőlem telhetőt? A fehér a megtisztulás színe. Megtisztulni akkor tudunk, ha a szívben eldöntöttük, hogy áldozatokra is készek vagyunk egymásért, a másikért! S miközben nem önzőn önmagunkkal foglalkozunk, hanem mások javát munkáljuk, átérezzük a folyamatos megtisztulás örömét. S végül ez vezet majd el a zöld színhez, a szabadságot jelképezőhöz! A két korábban felvázolt dolog nélkül a szabadság követelése is önzővé válik és szabadság helyett a jogot, a jussot követelhetjük csak, azt hogy mi jár nekünk! Akkor csupán nagy hangot hallató, asztalt csapkodó, kevélyen mellett döngető „bitang ember” leszünk, nem pedig a mások szabadságát is vágyó, azon munkálkodó, azaz igazi magyar lelkületű ember- tette hozzá.
Az Országzászlónál a Nemzeti Dal soraival záródott az ünnepség, majd a megemlékezők a Thorma János Múzeumban a Talpra magyar festménynél helyezték el a tiszteletüket jelképező virágokat, koszorúkat.
