1956 áldozataira emlékeztek Halas főterén (Galéria)
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának 65. évfordulóján megemlékezést tartottak Kiskunhalas főterén. A jelenlévők három helyszínen róhatták le kegyeletüket. Az esemény legérdekesebb momentuma az volt, amikor a halasi sortűz egyik áldozatának fia lépett a mikrofonhoz, hogy felidézze édesapja halálának körülményeit.
A megemlékezés az Országzászló emlékműnél kezdődött, a Himnusz közös eléneklésével, a Kiskunhalasi Lovasbandérium tagjainak közreműködésével.
Ezt követően az emlékezők közösen vonultak át a főtéri kopjafához, ahol Madaras Ádám, a Szilády Áron Református Gimnázium 9.d osztályos tanulója szavalta el Faludy György költő szívbemarkoló versét.
Emlékezőbeszédet Palásti Károly mondott. A Szilády-gimnázium történelemtanára a téma kapcsán, családtagjai által szerzett információkat osztott meg a hallgatósággal. Beszélt arról, miként élték meg ezt az időszakot szülei és egyéb rokonai. Kiderült az is, mennyivel másképp látták 1956-ot azok, akik átélték az eseményeket, mint azok, akik történelemkönyvekben írtak a történtekről.
Majd a helyi ’56-os emlékbizottság elnöke, Pajor Kálmán lépett mikrofonhoz. Elmondta, hogy néhány héttel ezelőtt megkereste őt egy férfi, aki elmondta, a halasi sortűz egyik áldozatának, Poloznyik Kálmánnak a gyermeke. A ma már Éles Kálmán néven élő nyugdíjas férfi eljött a mostani megemlékezésre, hogy személyesen elevenítse fel az 1956-ban történteket.
- Még ma is jól emlékszem arra a napra. Édesapámmal bejöttünk ide, a központba. A sarkon beszélgettünk, ahol most az emléktábla is van. Egyszer csak a Városháza tornyából ledobtak mellénk valamit, nagy puffanással ért földet. Megijedtünk, elindultunk a mostani kopjafa irányába. Lövések dördültek el, azután pedig édesapám elengedte a kezemet, a földre rogyott. Nyolcéves voltam, nem értettem, mi történik. Bemenekültem a kávéházba, később pedig, mikor elcsendesedett a város, hazasiettem. Édesapám egyedül nevelt, így a szomszédok vettek magukhoz, tőlük tudtam meg, hogy már soha többé nem fog hazajönni, mivel halálos lövés érte, csakúgy, mint egy 19 éves fiatal lányt – idézte fel a szörnyűségeket Éles Kálmán.
Az egyházak képviselői is elmondták emlékezőgondolataikat. Elsőként Hozdik Zsolt kanonok-plébános beszélt, majd Bödecs Pál református lelkész kapott szót.
A jelenlévők mécseseket, koszorúkat, virágokat helyeztek el a főtéri kopjafánál. A város nevében Fülöp Róbert polgármester és Dr. Rékasi Cecília aljegyző koszorúzott.
A jelenlévők együttesen vonultak át a megemlékezés harmadik helyszínére, a Városháza sarkánál lévő emléktáblához, ahol szintén mécseseket, koszorúkat helyeztek el az áldozatok tiszteletére.
A megemlékezésről további részletek láthatók a Halas Televízió pénteken este 19 órakor kezdődő Híradójában, majd a Napi Mozaikban.
