1956 emlékezete
Közélet

1956 emlékezete

Október 31-én, pénteken koraeste néhány halasi és majsai politikus és történelem iránt érdeklődő, gyertyagyújtással és virággal tisztelgett Nagy Szeder István mellszobra előtt. A Városháza előtt felállított emlékmű jól látható arról az erkélyről, amelyről a kisgazda politikus 1956. október 31-én gyújtó hatású beszédét mondta el.  

Nagy Szeder Istvánt ekkor több száz, a kommunista rendszer ellen tüntető ember hallgatta. Másnap, november 1-jén népszavazást tartottak. Ennek eredményeképp a Kisgazdapárt a szavazatok 78,4 százalékát kapta meg, a polgármesteri cím természetes várományosa pedig Nagy Szeder István lett.

Ismert okok miatt a népakaratnak nem volt hosszú távú következménye, de egyértelműen jelezte a halasiak állásfoglalását, valamint azt, hogy a helyi politikai élet vezetője és legitim szellemi irányítója Nagy Szeder István.

A Nagy Szeder-szobor megkoszorúzását követően, ilyen gondolatok mentén folytatódott a megemlékezés a Közösségek Házában. A miniatűr történeti konferenciát Pajor Kálmán nyitotta meg, kiemelve, hogy 1956 szelleme máig nem éled újjá és nem hat olyan mértékben, mint amennyire a közösségi emlékezet ápolása érdekében szükséges lenne. Ehhez kapcsolódott Zelei Miklós mondanivalója, aki folytatva a Nagy Szeder mellszobránál felvetett gondolatait, ismét azt emelte ki, hogy különösen érdekes és értékes pályaív jellemzi Nagy Szeder István életútját és gondolkodását.

A közvetlen demokrácia általa kidolgozott modellje, melyet halasi normaként ismerünk, máig nem eléggé ismert és követett történelmi példa, pedig a kisgazda politikus ezt a modellt pártja szervezeti működésében nagy sikerrel alkalmazta. Ez érvényesült az 1945 utáni választásokon és a Kisgazdapárt az 1956. november 1-jén, Kiskunhalason megtartott választásokon elért sikerében is, figyelemre méltó demokratikus hagyományt teremtve. „Minden nemzetnek kellenek a saját történetei, melyeket meg kell őriznie” - mondta. A közösségi emlékezet helyreállítása azonban 1988-óta, 25 év alatt sem sikerült. Magyarországon hiányzik a történelem, a közelmúlt ismerete.

Ezt követően kapcsolódott a beszélgetésbe Lukács László, aki megemlítette, hogy jövőre egy Nagy Szeder-tanulmánykötet megjelentetését tervezi, valamint kiemelte annak szükségességét, hogy a politikus Tábor utcai lakóházát emlékházzá alakítsák, és azt a nagyközönség is látogathassa. (És persze a bőséges dokumentumanyagát is a kutatók számára hozzáférhetővé kellene tenni.)

Kozma Huba, kiskunmajsai politikus arról beszélt, hogy minden nyáron 1956-szellemét ápoló tábort szerveznek, ahová a halasi diákokat is várnak. A diákok kevés és nem megfelelő történelmi ismeretet kapnak az iskolában, ezért szükséges a táborok működése. Szó volt még a média fokozott szerep vállalásának szükségességéről a helytörténeti ismeretek terjesztésében. Filmek, feldolgozások készülhetnének a helyi média közreműködésével. Mindezt elsősorban pályázati segítséggel lehetne megvalósítani, amihez Lukács László országgyűlési képviselő a támogatását is felajánlotta.

Szöveg-fotó: Szűcs Károly

{phocagallery view=category|categoryid=1125|limitstart=0|limitcount=0}