A doni katasztrófa emléknapja
78 éve kezdődött a doni áttörés, amely a magyar történelem egyik legnagyobb hadikatasztrófájához vezetett. Az akkori Magyarországnak szinte nem volt olyan családja, akik ne lettek volna érintettek ebben a veszteségben. A halasi városvezetés ma délelőtt zártkörűen koszorúzott. Emlékező műsorral a Szilády-gimnázium készült, beszédet Nagy László a Technikum történelemtanára mondott. Az emlékező műsort, amelyet Palásti Károly gimnáziumi tanár rendezett, a Halas Televízióban és webes felületein tekinthető meg.
Január 12-én a II. világháború legnagyobb magyar hadi tragédiájára, a Don kanyarnál történtekre emlékezünk. Mivel továbbra sem lehet rendezvényeket tartani Halas városvezetése zártkörűen rótta le tiszteletét a helyi emlékműnél.
Műsorral a Szilády Áron Református Gimnázium készült. Rideg Veronika énekét és Ledenyák Ádám szavalatát a Halas Televízió a Thorma János Múzeumban rögzítette.
Emlékező beszédre Nagy Lászlót a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium és Technikum történelemtanárát kérték fel, aki többek között felidézte a hajdani történéseket, így a magyarok szerepét a harcokban. Mint mondta: elsődleges feladatuk a Don mentén a védelmi rendszer kiépítése volt, ami meghaladta az erőiket. Körülbelül. 200 km hosszú frontszakaszra 80-90 ezer ember jutott, amit ha elosztunk, akkor azt kapjuk, hogy 1000 méterre 450 katona volt, tehát 2 méterenként egy ember! A Vörös hadsereg célja a frontvonal átszakítása, illetve a magyar és olasz egységek bekerítése volt. A támadást két irányból indították. A felderítés hiánya és a németek tétlenkedése vezetett oda, hogy az olasz egységek megfutamodtak és a 2. magyar hadsereg nagy része megsemmisült vagy bekerítették. A sebesültek, halottak, hadifoglyok és eltűntek számát 125 – 130.000 fő közé teszik.
Halasnak és a térség településeinek is veszteségeik voltak. Sokan nem tértek haza. Tisztelni kell őket és példát venni a hazáért hozott áldozatukról – hangsúlyozta beszédében Nagy László. „Hiszem és tudom, hogy hősök voltak. A Hazának és bajtársaiknak szükségük volt rájuk. Nem akartak hősök lenni, szívesebben élték volna le életüket családtagjaik, rokonaik, barátaik körében, de háborúba szólították őket, mint már oly sokszor a történelem folyamán az egyszerű embereket. Ők mentek és tették, amit kellett, amit az esküjük és lelkiismeretük diktált nekik. Igazi nagyságuk és emberségük ebben rejlik. Ott, távol a szülőföldtől, gyermekeiktől, szerelmeiktől, védték Hazájukat, társaikat. Ők, akik megjárták a Don-kanyar poklát és meghaltak vagy hazatérték, mindannyian példát mutatnak nekünk kötelességteljesítésből, hazaszeretetből.”
Az emlékező műsor a Halas Televízióban a kedd esti híradót követő Napi mozaikban látható teljes terjedelmében, illetve a Halasmédia webes felületein.
